I SPEAKSUM GOD

Kezdhetném úgy is, hogy Professzionális Kivándorlási Kézikönyv London 2007, de az snassz lenne. Meg olyanból biztos van ezer másik is, de azokat direkt nem olvastam el, hogy ne befolyásoljanak. Meg aztán lusta is vagyok.

Ez az írás nem kap dátumot, mert elképzelhető, hogy frissítem, ha valami tudomásomra jut. Persze ez elég valószínűtlen, mert a mérnök és a macska egy tőről fakad, lustaságuk topológiailag invariáns. Egy macska pedig ritkán veszi a fáradságot, hogy írjon valamit.

Történet az most nem lesz; az itt írtakat gyakorlati útmutatónak szánom, és az itteni élet megalapozásához szükséges dolgokról írok. Előfordulhatnak angol szavak, mert a kivándorlókról feltételezem, hogy tudnak valamennyit angolul, a szakszerű kivándorláshoz ez szükséges. Londonban lehet boldogulni nyelvtudás nélkül is, de az jó eséllyel egy magyar gettóban élést jelent szobánként kettesével, és babysitter vagy mosogató szintű melót, amire vagy megadják a minimálbért, vagy nem.

Na de térjünk a lényegre. Mindenki helyezkedjen el a függőágyában kényelmesen, készítse be a kockára vágott sült krumplit és a limonádét (Ullrich család: 8 szem diót), hosszúnak ígérkezik ez a mai olvasmány.

Döntés

Először is el kell dönteni, hogy jöjjön-e az ember, vagy maradjon. Az emberek többnyire a pénzért és/vagy a munkáért jönnek, az itt van. Kultúra is van, rengeteg esemény, koncert, látnivaló, múzeum, nagyrészt ingyen. Aki maga szereti felfedezni a kultúrát, annak ott vannak a pub-ok (helyi "kultúra"), vagy a nemzetiségek. Az itt élők nagy része bevándorló vagy bevándorlók gyereke, kb. 270 különböző nyelvű kisebbséget tartanak számon. Ez több is, mint amennyivel szeretnénk megismerkedni. Nők is vannak, és pasihiányban szenvednek, mert az angolokat 40 éves kor alatt általában nem tekintik pasinak. Szerencsére az apakomplexus nem terjed ki az egzotikus idegenekre.

London sok kisvárosból tevődik össze, ezek külön világok, hosszú idő őket kiismerni. Többségük Pesthez képest elég tiszta, és a sok nagy parknak köszönhetően jó levegőjű. Az időjárás a közhiedelemmel ellentétben kellemes, többnyire napos. A növények egész évben zöldek. Macskából kevés van, és nem hallgatnak arra, hogy cic.

Anglia hátrányára írható, hogy meglehetősen drága, főleg a lakás és a közlekedés, munkát tehát mielőbb találni kell, ha az ember nem különösebben gazdag. Ami még zavaró lehet, hogy ez egy betegesen kíváncsi állam, mindenről mindent tudni akarnak, control freakek. Be van kamerázva és mikrofonozva az összes út, közterület, munkahely. A magánélet sem szent, akit nem világítanak át, az is alapos kutakodásra számíthat, személyes referenciákat kérnek róla, tudni akarják majd az előző lakcímeit, munkahelyeit, főnökeit, kivett szabadságait, minden lyukat az életrajzában stb. Nemcsak a munkaadók, hanem minden kis mitugrász ügynökség is. Ez a fajta turkálás elég idegesítő, de az átlag munkaadó keze nem ér el Magyarországra, és nem kötelező mindenre válaszolni. Ha igazán fel akarnak venni valakit, azt úgyis felveszik, a bankokat meg utána lepattintja a munkáltató, szobát pedig nemhivatalosan is lehet bérelni. Nagyrészt tehát kikerülhető a rendszer, de ha képzett munkavállalóként akar valaki rendes állásban (permanent job) elhelyezkedni, arra alapos vizsgálat vár. A komolyabb felelősséggel járó állásoknál számíthatunk egy kettes szintű átvilágításra is (security clearance), ami egy 3–6 hónapos nyomozás. Erkölcsi bizonyítványra ekkor nem lesz szükségünk :)

A közlekedést és a környezetet órák-napok alatt, az itteni angolt hetek-hónapok alatt meg lehet szokni, a rutinos autóvezetéshez kb. két hét kell. A szagok rendben vannak, terem itt rendes fű-, fa- és füstszag is, ami egy síkságon elengedhetetlen. Bablevesillat sajnos nincs, de lehet csinálni.

A kényelmes elinduláshoz nagyjából 3000 font már elég, de 1000 fonttal is ki lehet jönni, csak nagyon sürgősen kell munkát találni, és a kezdeti időszak nagyon nehéz lesz (tapasztalat). Persze lehet menni a McDonalds-ba krumplit sütni, de amellett meg állást keresni nem lehet rendesen.

Összességében tehát az indulás jókora erőfeszítést igényel, aztán az egyenleg néhány hónap alatt pozitívba billen, ha az ember sikeresen elhelyezkedik. Eközben felfedezheti Londont és röpködhet haza hétvégére, ízlés szerint. Vagy írhat ilyen röpiratokat.

Otthon egy életet el lehet szöszölni a napról napra éléssel meg a lakásra kuporgatással, miközben lakbérre elmegy az összes pénz és költözködésre elmegy az összes idő. Itt ezzel szemben kézzelfogható lehetőségek vannak a dolgozó ember számára. Pénzt keresni egyértelműen érdemes kijönni, de világot látni, nyelvet gyakorolni sem árt. Aki viszont csak a pénz miatt jön, annak figyelmébe ajánlanám a hajós munkákat is, azokkal még Angliánál is jobban lehet keresni, és nincsenek kiadások sem.

Egy utolsó figyelmeztetés: külföldre költözéskor előfordulhat olyan mellékhatás, mint Bumbi usernél, aki egy évnél tovább ritkán bír megmaradni egy országban, és folyton idegen helyek iránt érez honvágyat. De lehet, hogy ez nála veleszületett rendellenesség.

Előkészületek

Először is tanuljunk meg angolul. Ezt otthon érdemes, mert itt drága az idő, és nem egyenletesen jó a nyelvoktatás. Mondjuk emlékeim szerint otthon sem, de én már régen tanultam. Ha az igeidőket még mindig olyan gyatrán tanítják, akkor ahhoz inkább a netet javaslom. Az egyes taktikai műveleteknél a releváns szavakat én is igyekszem összeszedni, legalábbis a nem triviálisakat.

Ha netán csak kint döbbenünk rá, hogy nem elég jó az angolunk, akkor természetesen lehet itt is tanulni, ehhez a könyvtárakban meg tudják mondani, hogy hol van ingyenes angol tanfolyam a környéken. A hallást, a kiejtést és a rutint viszont enélkül is remekül lehet csiszolni.

Másodszor: tanuljuk meg használni a netet (ha valaki még nem tudná). Ezt kár is ragozni, a net itt létszükséglet. Net nélkül irány a magyar gettó, mosogatás, gyöpösödés, sírás-rívás és fogaknak csikorgatása.

Szükségünk lehet Angliában papírokra, úgymint:

Kártyás személyivel ne áltassuk magunkat, határátlépésre alkalmas, de ügyintézéshez útlevelet szoktak kérni.

Írjunk egy CV-t is, rövidet, tömöret, pontokba szedettet. Analfabétának lesz. Erre a munkakeresésnél részletesen kitérek, mert ott napi tevékenység az életrajz hozzáfaragása az igényekhez.

Kell még egy jó minőségű telefon, hogy kezdetben legalább az ne súlyosbítsa beszédértési nehézségeinket. Ha mobilt hoz valaki, akkor arra ügyeljen, hogy ne legyen hálózatfüggő, bár ezen itt minden arab(?) telekommunikációs szaküzletben segítenek 5–10 font ellenében (törvényesen). Headset nem árt, bár a kezdeti telefonos interjúk 20–90 perc között mozognak, az alatt a mobiltól így is, úgy is lerohad az ember feje.

Telefonálásra vannak alternatívák, például a SkypeIn vagy SkypePro, amihez a neten 5 perc alatt vehetünk valódi londoni vezetékes számot (020...), és ezáltal az ügynökségek is komolyan vesznek bennünket. Ennek van még egy hatalmas előnye: otthonról elkezdhetjük az álláskeresést, miközben az ügynökök azt hiszik, hogy Londonban hívnak bennünket. Úgy gyakorolhatjuk az álláskeresést és az interjúzást, hogy közben nem ketyeg a londoni lakbér, ami a magyar fizetésből nagyon nem mindegy. Bárcsak én is így kezdtem volna. Elég az első személyes interjúra kijönni, ami az ügynökségek első bemutatkozó telefonjai után 2–3 hét múlva várható, és egy pár nap haladékot még mi is kérhetünk hozzá. [Update: a SkypeInhez hozzáedződtek az ügynökségek, és látják, hogy a számunk nem valódi. Biztonságosabb egy angol SIM kártyát használni otthonról, a roaming nem derül ki.]

A repülőjegyet egy hónapra előre érdemes megvenni a neten, de még pár nappal az utazás előtt is tűrhető árban hozzá lehet jutni. Londonba jár a Wizzair, az Easyjet és a Malév is, valamelyiknél mindig van olcsó jegy. A skyscanner.net grafikonján könnyen meg is lehet találni, ha nem írunk be napra pontos dátumot.

Laptopot lehetőleg hozzunk, legalább valami Tesco gazdaságos fajtát. Ha netezni meg CV-t faragni lehet rajta, az már elég. A legtöbb lakásban wireless net van (WLAN), de általában a zsinóros hálózati kártya is jó, legfeljebb oda kell vele ülni a routerhez, vagy venni egy jó hosszú patch kábelt (patch lead) a szobánkig. Én a zsinóros hálozatok híve vagyok több okból is, de a marketing sajnos most épp mást akar.

Interjún már nem nélkülözhetetlen manapság az öltöny (nőknél a kosztüm), de nagyon melegen ajánlott. Ha valaki nem hozna magával, vehet itt is olcsón (magyar áraknál olcsóbban), formális ruházat terén hatalmas a választék. Olcsó és jó a Matalan és a Tesco Homeplus vagy Tesco Extra, kicsit drágábban kezdődik a TK maxx, GAP és a Marks&Spencer (itt máshogy van pozicionálva, részben élelmiszerbolt), a drágák közé tartozik a Next és a különféle designer boltok (designer suit: például egy Armani).

Renegát módon azt mondom, törölközőt kár hozni, Douglas Adams nyugodjék békében. Szinte bármelyik sarkon vehetünk egyet egy-két croissant áráért, bár egyesek szerint itt drága a croissant. Az első időben viszont jobb mérsékelni a cucc mennyiségét, mert még sokat kell vontatnunk különféle pokoli közlekedési eszközök tucatjain. A könyveket is hagyjuk otthon, mert idő nem lesz rájuk, viszont jó nehezek. Szótár sem kell, van a neten épp elég (SZTAKI, Bartleby).

Az angol konnektorhoz se hozzunk átalakítót, mert itt mindenütt árulják, és ez működik is. A Media Markt sokágú travel adapterét hiába cipeltem, úgy nem jó az, ahogy a német nagyszótár szerint a sündisznó WC papírnak.

Amire leginkább szükségünk lesz Angliában, az a pénz. Készpénzben kb. 500–1000 fontot érdemes hozni szállásra, kaucióra, arab zöldségesre. Szinte minden mást fizethetünk kártyával, jóval kedvezőbb devizakonverziós árfolyamon. Készpénzt felvenni viszont magyar kártyával drága mulatság, ezért javaslom, hogy otthon váltsunk valamennyit. Ha nem lenne elég, akkor a nagyobb boltokban vásárláskor kérdezzük meg, hogy tudnak-e visszaadni a kártyánkkal. Értsd: kifizetjük a vásárolt árut, és egyúttal (maximum 50 font) készpénzt is adnak vissza, amit a vásárlás értékével együtt levonnak a kártyánkról, ennek költségeit a bolt viseli.

Még valami: ha még nem mondtunk volna fel munkahelyünkön, tegyük meg. Felmondása hatásainak és mellékhatásainak mindenki járjon utána, 30 év utáni végkielégítés és előrehozott nyugdíj előtt két nappal például erősen ellenjavallt. Legjobb tehát ésszel csinálni, de ez más dolgokra is igaz.

Kiutazás

A kiutazás elég egyszerű. Ha még valaki nem repült: kimegyünk a jegyen szereplő reptérre indulás előtt kb. 2 órával, a járathoz kiírt check-in pultnál beadjuk a nagyobbik táskát, megmutatjuk útlevelünket és repülőjegy gyanánt kapott kódunkat (opcionális), cserébe adnak egy beszállókártyát. Ami nálunk maradhat, az a kézipoggyász (kb. 5 kiló), laptop, fényképezőgép és kabát. Éles, hegyes tárgyak, folyadékok és zselék a mostani marketingintézkedések miatt tiltottak a fedélzeten. Egyes biztonságiak szerint a sajt is zselé. A biztonsági kapunál be kell adnunk röntgenezni a nálunk levő cuccokat, néha még a cipőnket is átvilágítják. Ez az intézkedés és az agyatlan szigor nyilván nem a terroristáknak szól, hanem az utazóközönség marketingelkápráztatását szolgálja. A túloldalon összeszedjük mindenünket, és a váróba távozunk, ahol kiírják majd, hogy melyik beszállókapunál kell kimenni a géphez. Itt útlevelet és beszállókártyát kérnek.

Az út Londonba kb. 2,5 óra, de egy időzóna eltérés van, így kifelé utazáskor egyet vissza lehet tekerni az órán. Ha reggel 6-kor indulunk, 7:30-ra itt találjuk magunkat. Egy kicsit folyosókon kell még kanyarogni, aztán sorbaállni útlevélellenőrzéshez (EU citizens), majd végül visszanyerni nagyobbik csomagunkat egy körbe-körbe kígyózó futószalagról. Innentől szabadok vagyunk, feltéve, hogy fapados jegyet vettünk. Heathrow-n nem ússzuk meg ennyivel, 3-szoros jegyárhoz 3-szoros szívatás dukál.

Ha Lutonra érkezünk, akkor bemehetünk a városba Easybusszal 8 fontért, Greenline 757-tel 11 fontért, vagy vonattal kb. 14 fontért, de ez több okból is szívás. Ha valaki mégis vonatozna, annak a Rail-Air Shuttle Bus-ra kell szállnia, az viszi ki az állomásra, ahol még sok kaland vár rá, amihez ezúton is sok szerencsét kívánok. Buszjegyet bent a reptér épületében lehet kapni, a Baker streethez érdemes menni, sok más opció nincs is. Az M1 átépítése miatt a busz küzd egy kicsit a dugókkal, kb. másfél óra az út be. Első mondatunk tehát Angliában így hangzik: "I'd like a single ticket to Baker street". Nem is olyan nehéz :)

Heathrow-ról metróval a legegyszerűbb bemenni a városba (Piccadilly line), ha nem lőttek agyon a géppisztolyos őrök, és megtaláljuk a metró bejáratát a labirintusban. Ez alig 3 fontunkba fog kerülni. Van itt rengeteg helyi busz is, például a 441-esre ülve meg lehet engem látogatni Staines-ben. A tömegközlekedéshez azonban szükségünk lesz Osztriga kártyára, ld. egy következő fejezetben.

Pestről érkezhetünk még Stanstedre és Gatwickre, ezeken nem vagyok járatos, de a linkeken van információ a közlekedésre.

Pénzek

Papírpénzből 5, 10, 20 és (inkább csak elméletben) 50 fontos bankjegyek léteznek. Ezek magasabbak és szélesebbek a magyar pénzeknél. Hacsak pénztárcánk nem kivételesen nagy, szükségünk lesz külön angol pénztárcára. Szerencsére itt árulnak olyat :)

A fémpénzeket hetekbe telik megszokni, a színük és méretük összevissza váltakozik. Az 1 és 2 fontos érme baromi vastag és nehéz, húzza az ember zsebét. Talán ezért is olyan népszerűek itt a bankkártyák.

Közlekedés

Osztriga kártya

Először is vegyünk egy Oyster cardot. Ez egy kék színű RF smartcard (egyes nyelvújítók szerint rádiófrekvenciás intelligenskártya, de ők nyilvánvalóan a pokol tüzén fognak égni). Az Oyster carddal egyidőben vehetünk egyből egy SIM kártyát is az öt nagy és sok kicsi mobilszolgáltató valamelyikétől, ha mobiltelefonra gyúrunk. Lakcím hiányában prepaid kártyát, de ezzel a szóval hiába is próbálkoznánk, itt ezt úgy hívják, hogy pay-as-you-go. Az egyenleg feltöltése külön művészet, többnyire csak swipe carddal engedik feltölteni, és ezt nem minden szolgáltató mellékeli hozzá, hanem a bürokrácia útvesztőiben kell megszereznünk csellel. Szolgáltatónak az ilyenek nyilvánvalóan alkalmatlanok, hanyagoljuk tehát őket.

No de vissza az osztrigához. Ilyet elég sok helyen lehet kapni, például metróállomásokon, a kék logós boltokban és újságosoknál. A kártya maga 3 font, de ha már tudjuk, hogy hol fogunk lakni és közlekedni a következő héten, akkor kérhetünk rá egyből egy hetijegyet, és akkor ezt elengedik. ("I'd like an Oyster card with a seven day pass for zone one and two.") A zónákra később visszatérek. Ha még nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor a kártyára tölthetünk fel pénzt is, amiből automatikusan vonnak le minden utazáskor. ("I'd like an Oyster card with twenty pounds pay-as-you-go.")

Aki nincs képben az RF smartcardok mibenlétét illetően, annak maga a koncepció zavaros lehet, de a használat a gyakorlatban egyszerű. Az elv nagyon leegyszerűsítve: a kártyán bizonyos információk tárolhatók biztonságosan, mint pl. "a kártya tulajdonosa vett egy hetijegyet az 1–4-es zónákra 2007. február 1-től, ezen felül rendelkezik 12,9 font szabadon felhasználható egyenleggel, és ma már 3 font értékben utazott az 5-ös és a 6-os zóna között metróval". Ezáltal rengeteg papírt, vásárlást és adminisztrációt képes helyettesíteni, amit anyagilag kőkeményen jutalmaznak.

Elméletileg papír alapú jeggyel is hozzáférhető minden, de nagyon nem éri meg. Egyrészt találnunk kell egy nyitvatartó pénztárt és ott sorbaállni, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy egy buszjegy Osztriga kártyáról 1 font, papíron meg 2 font. A metrón is nagyjából dupla árak vonatkoznak a világ enélkül is legdrágább metrójegyére. Az Oyster olyat is tud, hogy ha valaki egy nap már sokat utazott, és árban elérte az aznap használt zónákra és járművekre vonatkozó napijegy árát, akkor a további utazások ingyen vannak vele. Csippantani ekkor is kell. (Persze úgy árazták be a napijegyet, hogy pont az aznapi utolsó útnál érjük el az árát. Béla, az árazás alfája és omegája most elégedetten csettint.)

A csippantás abban áll, hogy hozzányomjuk a kártyát a sárga kör alakú kártyaolvasóhoz (és nem dugjuk be sehová!), ami ettől csippan egyet, levonja az esedékes díjat (bérlettel 0), és nyitja a kaput. Ha nincs a kártyán elég pénz, vagy valami technikai malőr van, akkor sípol veszettül. Kétszer például nem lehet vele bemenni, mert akkor egész turistacsoportok mennének át a kapun egy napijegy áráért.

Metrón a bejáratnál (világító zöld nyilas kapuk) becsippantjuk a kártyát (szakkifejezéssel: touch in), az utazás végén, tetszőleges számú átszállás után a kijárati kapuknál kicsippantjuk (touch out), ekkor automatikusan annyit von a rendszer, amennyit kell. Ha a csomagunk túl széles, be kell szólni a kisablakon, és kinyitják a nagy kaput. Csippantani ekkor is kell.

Buszon csak felszálláskor kell csippantani, akkor azonnal vonja is az 1 fontot. Felszállni az első ajtón lehet, a sofőr mellett van a sárga csipogós paca. Leszálláskor nem csippantunk.

Zónák

London hat számozott zónára plusz betűvel jelölt külső zónákra van osztva, ez a metró tarifáját befolyásolja. Az egyes zónán (abszolút belváros) még átutazni is drága, de aki ott lakik, az gyalog is elér mindent.

Bérletek

Bérletekből van ezerféle, hogy összekuszálják az embert (busz, metró+busz, zónakombinációk és időtartamok szerint). A neten lehet sakkozni a tarifatáblázatokkal, de összességében bármit csinálunk, a tömegközlekedés iszonyú drága. Amit jó tudni: a legolcsóbb kétzónás travelcard (metróbérlet) is érvényes az összes londoni buszra, minden zónában. Most már befoltozták a buszbérlet ára körüli anomáliát (drágább volt a travelcardnál), de még mindig nagyjából ugyanannyiba kerül. Buszbérletet tehát eszébe ne jusson valakinek venni, az csapda.

Metró

A kezdeti időkben a metrós közlekedést javaslom, ha nem tudunk gyalog vagy biciklivel menni. A metró jár szinte mindenhová, és nem érintik a dugók (csak a gyakori lezárások). Reggeli-esti csúcsidőn kívül elég jól használható, és nagyon könnyű vele tájékozódni. Minden állomáson van kirakva ingyenesen elvehető metrótérkép (tube map), meg egy csomó információs anyag (pl. helyi térkép, helyi buszok listája). Ha a célállomást tudjuk, akkor könnyen kikereshetjük a térképen, hogy milyen színű vonalakon kell utaznunk és hol kell átszállnunk. Átszálláskor nincsenek kapuk, nem csippantunk.

A metróknak itt többnyire nem két végállomása van, és egy vágányról indulhat vonat többféle vonalra is. Két jó információforrásunk van: az egyik a peronon a kijelző (ahol van), a másik a vonatok elején felül a kiírás. Az első kocsi elejét érdemes figyelni, amikor jön a vonat, a vezetőfülke fölé ki van írva az aktuális végállomás. A vágányok is ki vannak táblázva, hogy egy adott vágányról merre és milyen metróvonal megy (pl. Bakerloo line Northbound platform 1), valamint hogy milyen állomások érhetők el általa. Ha már benne ülünk a metróban, szokott lenni ott is kijelző, meg bemondás, meg az ablakon át is látjuk az állomások nevét a táblákon. Jól lehet tehát tájékozódni, a metró egyszerű.

Busz

A buszokat nagyon nem ajánlom, különösen kezdetben nem. A buszozáshoz pilótavizsga kell, és abszolút helyismeret vagy GPS. Bár a tömegközlekedés legolcsóbb formája, egyben a legrosszabb is. A buszok a külvárosokban lassúak, mert lépten-nyomon felszáll egy ember, a belvárosban meg a dugó miatt lassúak (annyira, hogy gyalog gyorsabb menni). A buszoknak van ugyan menetrendje, de rendszerint teljesen figyelmen kívül hagyják. A buszoknak vannak hivatalos megállói is, de vagy arra mennek, vagy nem. A buszok tetején kiírás jelzi a célállomást, de vagy oda mennek, vagy nem. Ez menet közben is változhat, az utasok értesítése nélkül. A sofőrt megkérhetjük, hogy segítsen egy buszmegálló fellelésében, de vagy ismerni fogja, vagy nem (sokuknak a saját megállóiról sincs fogalma). A buszon nincs kiírva a következő állomás, nem is mondják be, és táblázat sincs kirakva a megállókkal.

Ha az emeleten kívánunk utazni, legyünk nagyon óvatosak. A lépcső meredek, a busz pedig nagyon hirtelen irány- és sebességváltoztatásokkal manőverezik. Mindennapos látvány, ahogy a kezdők egy laza mozdulattal lerepülnek a lépcsőn, aztán a falról visszaverődve fejest ugranak a padlóba.

Várakozáskor arra is ügyeljünk, hogy a buszok a balratartás miatt arra mennek, amerről jönniük kellett volna.

Kétféle buszmegálló létezik, a feliratuk bus stop ill. request stop. A bus stop hivatalos megálló, itt elvileg kötelezően megáll a busz. A request stop opcionális megálló, itt csak akkor akkor áll meg, ha valaki le akar szállni, vagy ha a megállóban valaki nyújtogatja a kezét. Egyes sofőröknek a bantu esőtáncot kell eljárni, mert magas az ingerküszöbük.

Két bus stop között rendszerint van egy csomó request stop. Ebből az következik, hogy a megállók száma erősen változó, a "tizenharmadik megálló King's Cross-tól" nem értelmezhető általánosságban. Ugyanaz a hely ugyanazzal a busszal lehet a negyedik és a huszadik megálló is.

Az egyetlen dolog, ami segíthet tájékozódni, az a buszmegálló betűjele. Ilyenje minden megállónak van, de mivel leszálláshoz előre kell jelezni, a betűjelnek rendszerint már csak a busz hátuljából integethetünk. Kivételesen szerencsés esetben a betűk sorrendben jönnek, ekkor a szemfüles user extrapolálhat, ha tudja a célállomás betűjelét (ld. journey planner).

Talán így már világosabb, hogy mivel érdemlik ki a halálos ítéletet a buszok. A BKV kalandtúrák 90%-áért ők a felelősek.

Azokra a buszokra, amik Londonon kívül (is) járnak, nem érvényes az Oyster card, venni kell jegyet a sofőrnél dupla áron.

Vonat

Több vonatszolgáltató is van Londonban, és hatalmas vasúthálózat. Nem sokban tér el a metrótól, legtöbb helyen össze is van kötve vele. A járatok gyakorisága is hasonló, népszerűbb helyekre 3–4 percenként jár a vonat. A legfontosabb eltérés, hogy a vonatra (kevés kivétellel) nem érvényes az osztrigánk, arra venni kell jegyet. (Hacsaknem bérletben gondolkodunk, mert azt osztrigára is lehet kérni.) [Update: 2010-től London területén majdnem minden vonatra érvényes az Oyster, pay as you go konstrukcióban is.] Jegyet vehetünk a pénztárnál vagy jegyautomatákból is. A pénztárnál hosszú sorok (queue) szoktak kígyózni, mert az angolok szeretik a soraikat, és kiválóan értenek hozzájuk. Pillanatok alatt tudnak szalaglabirintust építeni sorkígyóztatáshoz, a szentségtörő magyarok meg pillanatok alatt át tudnak bújni alatta. Mindenkinek megvan a maga szakterülete.

A jegyautomata mindenesetre gyorsabb. Az "any destination" feliratú gombot megbökve kapunk egy billentyűzetet, amin bepötyöghetjük az állomás nevét (elég az eleje is), és már vehetjük is a jegyet. A név nem mindig egyszerű, Waterloo pályaudvart, King's Crosst és Victoria stationt például egyaránt London Terminals-nak hívják.

Vonat és vonat között nagy eltérések vannak, a Southwest Trains vonatai kulturált közlekedési eszközök, a Lutonba tartó First Capital Connect profilja viszont szardíniásdobozok megtöltése csürhével.

Útvonaltervezés

Cipőt a cipőboltból: van a TfL-nek útvonaltervezője. Mindenféle opciót meg lehet adni, ismeri az összes vonal összes lezárását és aktuális forgalmi problémáit, és tud térképet is rajzolni. Meglehetősen kifinomult adatbázis van mögötte, még az aluljáróban található kólaautomaták számát is megnézhetjük indulás előtt. Nem mindig az optimális útvonalat találja meg, de az általa közölt adatok rendszerint helytállóak.

A buszokat nyilván kerülni kell, első időben legjobb tisztán a metróra hagyatkozni. Ha a célhoz legközelebbi állomás nevét tudjuk, akkor egy szál metrótérképpel is megtervezhetjük az útvonalunkat, amikor nem vagyunk netközelben. Az irányítószámot (post code) érdemes használni, itt az a minden kaput nyitó kulcs.

Rendes térképet is vehetünk, de választanunk kell: az összehajthatóakon csak a legszűkebb belváros van, a teljes London utcatérképek meg könyv méretűek, és nem mindig az aktuális állapotot tartalmazzák. Aki teheti, az inkább GPS-t használjon. Akciósan 130 fontért már lehet kapni Navman F20-at a Halfords-ban, az ugyan nem túl okos, de teljes Angliát ismeri irányítószám alapján. Kimondhatatlanul nagy segítség egy kiadósabb eltévedésnél vagy egy egyszerű buszozásnál.

Autózáshoz a viamichelin és a google maps is tud jó útvonalat tervezni.

Szállás

Ennyi bevezető után ideje szállást keresnünk. Ezt megpróbálhatjuk otthonról is (a kiutazás előtti napon), de mire ideérünk, már valószínűleg elkel. Szállások jönnek és mennek. Javaslom, hogy mindenképpen a központban (1-es vagy 2-es zóna) próbáljunk először letelepedni, ez hihetetlenül sok erőfeszítést spórol meg a következő pár hónapban. A 4-es zónából például napi 2–3 óra és 5 font ki-beutazni interjúkra meg nézelődni, az egyes zónában viszont ez úgy megy, hogy az ember átsétál a szomszédba. Többnyire a repterektől is a központba a leggyorsabb eljutni. Hiába lakik valaki közel egy reptérhez, ha előbb a központba kell bemennie, és utána vissza.

Hivatalosan úgy lehet valamit kibérelni, hogy bemegy az ember egy ügynökséghez, és regisztráltatja magát bérlőként (tenant). Ez azzal kezdődik, hogy 200 fontot lecsenget, az ügynökség meg hónaljig érő gumicsizmában elkezd turkálni a múltjában, mint Kocsor Zsolt segédmunkás a felnémeti vízmű csatornáiban. Hozzávetőlegesen ősapáink lakcíménél és adósságainál kezdik, és egy urológus alaposságával vizsgálnak meg minden részletet. Ugyanis az csak az elmaradott keleti országokban van, hogy zárat szerelnek az ajtóra, itt betörés esetén azzal takaróznak, hogy "de tudjuk az összes eddigi bérlő összes címét, referenciáit és vakbélműtétjének időpontját".

Egy frissen érkezett magyar embernél az eredmény nyilvánvalóan 200 font veszteség, mert alkalmatlan bérlőnek az itteni bürokraták szerint; ezt a lehetőséget tehát felejtsük is el.

Maradnak az illegális és félig legális utak, amiből szerencsére van elég, és a magyarok piacképesnek számítanak, szemben a segélyből élő helyiekkel, a "messy" pakisztáni családokkal, és a tömeges bevándorlásuk miatt nem kedvelt lengyelekkel. A magyarok ugyanis tiszták, rendesek, szagtalanok (relatíve), fizetnek, és nem szaporodják tele az országot. Gyanakvó kérdésekre legalábbis ezt válaszoljuk, mert ezen szempontok mentén osztályozzák az illegális bérlőket. Akikkel eddig beszéltem, azok mellesleg mind tudták hova tenni Magyarországot (nálam tehát jobbak földrajzból), és néhányan jártak is már ott, egy-két szót ismernek is (köszönöm, egészségedre). Azt viszont nem szokták tudni, hogy már tagja az EU-nak. Megfelelő lakást (pontosabban szobát) találni nem lesz könnyű, az angolok hihetetlenül igénytelenek. A legtöbb lakás úgy néz ki, mintha 5 éve meghalt volna benne valaki, és úgyhagyták volna. Koszos és penészes falak, rések az ajtón, nem működő kazán, zsinóron belógó villanykörte, takarítás és esztétikai/ergonómiai érzék teljes hiánya.

Az első időkben ezért készüljünk fel arra, hogy pár napot hostelben töltünk, amíg nem akad egy elfogadható lakás. A hostelek is nagyon lepukkant helyek, én például a Smart Hyde Park Innben voltam, ahol köpnek az ember után, minden feláras, és a berendezésnél meg ezerszer különbet lehet találni a freebies (ingyen elvihető) hirdetési rovatban is, tehát ezt nem ajánlom. A Palmers Lodge-ban – mint nemrég megtudtam – a körülmények már alapárban is megfelelőek, még net is van, és állítólag olasz lányok járkálnak keresztül a nappalin egy szál törölközőben. Nekem csak 7 horkolós pasi jutott anno.

Hostelt a neten bőven találunk, árban nagyjából egyformák (12–30 font/nap a lakótársak számától függően), de érdemes előre meggyőződni arról, hogy ebbe mi értendő bele. Jobb helyeken van melegvíz, áram, ágynemű, reggeli, kisszekrény, tároló és net (wifi vagy akár gépek is). Másutt ezekért kőkeményen fizetni kell, és a 15 fontos ágyból pillanatok alatt 30 fontos lesz. Ha nem vittünk törölközőt, vegyünk egyet a sarki Tescoban (79p), mert az például tipikusan 5 font/nap. A no curfew azt jelenti, hogy nincs záróra, hajnal 2-kor is beeshetünk. Valamint hajnal 2-kor is beeshet a szobánkba valaki.

Szállást keresni a gumtree-n lehet talán legjobban. Ebben időről időre elbizonytalanodok, de végül mindig a gumtree a megoldás. A gumtree az londoni viszonylatban annak felel meg, mintha összegyúrnánk az Expresszt, az apronet.hu-t, a hasznaltauto.hu-t, startrandi.hu-t meg még néhány másikat. Akinek nincs netje, annak marad az újságosnál a Loot és az Adtrader, de tapasztalni fogja, hogy nem az igazi. A neten van még az easyroommate, de ez fizetős úri huncutság, és szerintem csak időpocsékolás. A gumtree-n is erősen szűrni kell a találatokat, a tiszta nagybetűs írásmód hibákkal és felkiáltójelekkel többnyire primitív lényre (vagy nigériai csalókra) vall, a hosszú részletes sablonszöveg meg ügynökségre vagy illegális lakásügynökre, aki belőlünk kíván megélni.

Említést érdemel, hogy a belvárosban léteznek olyan kis földalatti ügynökségek, akik elsősorban szobákat közvetítenek, és a szálláskereső bízza meg őket, ezért az iroda részéről nincs ellenőrzés. Nem próbáltam ki (60 fontba kerül), de elképzelhető, hogy működik.

A gumtree-n kereshetünk zone 1-re is, de ez kevés releváns eredményt hoz, ezért jobb, ha konkrét városrészek nevére keresünk. A zónatérképen puskázhatunk. Lehetőleg a déli és keleti részeket kerüljük még a belvárosban is (pl. Elephant&Castle környéke), mert egyrészt koszos, másrészt előfordul este verekedés, lövöldözés, ez-az. Kivételek persze vannak, Bumbi user például Elthamben él rózsaszín csipkés bölcsészházikójában, és még egyszer sem lőtték le, sőt különbejáratú rókája is van, ámbár az most épp veszett. A kiszemelt környék közbiztonságáról és egyéb jellemzőiről az upmystreet-en tájékozódhatunk, a közeli boltokról és egyéb műintézményekről a tubegurun.

Árban havi 350–400 font között kezdődnek a használható szobák (bills included, azaz rezsivel együtt), lányoknak vannak olcsóbbak is, de nem kell rosszra gondolni, szimpla diszkriminációról van szó. A pcm a per calendar month rövidítése, a pw a per week, az nr tc pedig near town centre. A single room egyágyas szobát takar, a double room franciaágyast (a méret nem szükségszerűen nagyobb), ezt általában pároknak is kiadják heti 5–10 font felárért. A twin room két egyszemélyes ággyal meg két mindennel van felszerelve, a bedsit a nappaliban a kanapén alvás. A maisonette különbejáratú házrész. A mod cons jelentése: modern conveniences, úgymint mosógép, mikrosütő stb. A TV-t valamiért mindig hangsúlyozzák, ez biztos hagyomány errefelé.

A bérbeadó lehet landlord (férfiak, nők, intézmények egyaránt) vagy landlady (csak nők esetén). A függönyök típusai: veil/voile (csipkefüggöny), curtain (rendes függöny), blind (sötétítőfüggöny vagy roló).

Érdemes szétnézni a rövid távú hirdetések közt is, ezek néha olcsóbbak, vagy kevesebb a kaució. A hirdetésekben a DSS ill. DHSS a Department of Housing and Social Security rövidítése, aki a segélyt (benefit) osztja. No DSS = segélyből élő lompos munkakerülők kíméljenek. Mi nem tartozunk ebbe a kategóriába, segélyt külföldi állampolgárként csak akkor kaphatunk, ha legalább 1 év folyamatos munkaviszonyunk volt előtte.

Ha megvannak a kiszemelt lakások, fel kell hívnunk a hirdetőket telefonon (az email általában túl lassú), és megkérdezni, hogy megvan-e még a lakás (Hasn't it gone yet?), kik laknak benne, mennyi a kaució (How much is the deposit?), hetente vagy havonta kell fizetni a bérleti díjat (Do you collect the rent weekly or monthly?), mikortól lehet beköltözni (When can I move in?), és mikor mehetünk el megnézni (When can I see the flat?). Talán ezek a legfontosabbak, de nyilván egy csomó mindenről lehet ilyenkor bájcsevegni a tulajjal. Akiknek tehát vannak verbális kommunikációs képességeik, azok nyugodtan vessék be őket. Bár ehhez az angol beszédértésre is rá kell gyúrni, mint Bellének a performanciára. A telefonba hisztérikusan szuszogó nőket nagyon nehéz érteni az első hetekben.

Ha a fentebbi példamondataim netán tökéletlenek, majd ügyeletes angol szakos bölcsészeink kijavítanak. Köznapi angolul nem igazán tudok, azt otthon nem tanították 12 év alatt, csak a legújabb divatot meg a parti tapadócsigát (periwinkle). Ezt a tudást viszont nem hasznosítom, mert divatot tekintve nálam 1983-at írnak, parti tapadócsigát meg Jamie Oliverrel ellentétben nem eszek.

Az igényeinket az első néhány angol lakás megtekintése után hamarosan downgrade-eljük majd, és onnantól nem fognak traumát okozni a látottak. Itt a lakberendezésnek nem része a normális fürdési lehetőség vagy a reteszelhető WC-ajtó, ellenben része a konyhában és fürdőszobában lerakott sötétkék bársonyszőnyeg. A fürdőszobai villanykapcsolók a mennyezetről lelógó kosztól cuppogó zsinórok. A mosógép a konyhában van, mert a '70-es évek óta még nem jutott el a tudatukig a φ-relé (RCD), és a szabványok az analfabétákra vannak kalibrálva, ezért a fürdőszobában nem lehet konnektor. Néhol már van zuhany, általában falra szerelhető elektromos kivitelben, hogy teljes legyen a tudathasadás (power shower, electric shower). Ha valahol Ideal gázkazánnal (boiler) találkozunk, lehetőleg kerüljük. Legendásan sokszor romlik el.

Tovább most nem rugdosom az angol Feng Shuit, láthat még mindenki sok izgalmasat. A gumtree-n jó eséllyel találunk valahol valamit pár nap alatt. A kaució általában 1 hónap, de ha már láttak bennünket, és ártalmatlannak tűnünk, akkor ez lejjebb tud menni. Én például mindkétszer nulla kaucióval úsztam meg a dolgot végeredményben, de ez kirívó. A bérleti díjat is igyekezzünk heti alapon fizetni, ez kezdetben jelentősen javítja a cash flow-t.

Legjobb, ha családhoz költözünk, ott van legalább egy kis élet. Ideális esetben angol anyanyelvű családhoz, de nem délihez és keletihez, így magunkba szívhatjuk az elit angol akcentust (BBC English, Queen's English) és a helyi dolgoknak tudását. Beszélgessünk velük sokat, mert ez igen hasznos lehetőség.

Kerülhetünk még jellemzően lengyelekhez, nekik a lakberendezési érzékük valamivel jobb az angolokénál, de skótok; indiaiakhoz, velük még nem laktam; kínaiakhoz (dolgoznak, alszanak és büdöseket főznek); esetleg magyarokhoz, de abban általános az egyetértés, hogy ez a legrosszabb, ami velünk történhet. Valamiért a magyar bagázsok nem túl életrevalóak, megtalálják a legdrágább és legnyomorúságosabb helyeket, oda begettósodnak, és közben egymás szívatásával vannak elfoglalva az éhhalál szélén. És természetesen buszbérlettel járnak.

Hosszas vizsgálat után arra jutottam, hogy Londonban is vannak tanácsi lakások (council homes), csak ezek nehezebben hozzáférhetők, mint más angol városokban. Aki itt key worker (orvos, tanár, rendőr, vadakat terelő juhász stb.), az bátran próbálkozzon a külsőbb kerületekben, esélyes. A tanácsi lakások néha bizarr szomszédokat jelenthetnek, a rosszabb helyeken ugyanis azok laknak ilyenben, akik nem akarnak dolgozni. Azonban akkor is érdemes szert tenni rájuk, ha nem ott lakunk, hanem kiadjuk bérbe. A tanács ugyanis igyekszik mindenkit a saját lábára állítani, ezért az ilyen lakásokat gyakran féláron, önrész nélküli hitelre vehetik meg az arra alkalmas lakók, a többieket meg áttelepítik, így a lakások értéke a "privatizálások" után rakéta módjára megy fel szó szerint többszörösére. De ez már egy későbbi történet :)

Azért ideírom kedvcsinálónak: Londonban rengeteg a lakáshitelt nyújtó bank és szövetkezet, és a mostani miniszter is sokat tesz a lakáshoz jutásért. Ennek eredményeként 0–5% önrésszel már adnak lakáshitelt, és bizonyos esetekben (key worker, első lakás) a lakás árának felét is kifizeti helyettünk az állam, amit csak eladás esetén kell visszafizetnünk. Angliában tehát elvben (és bizonyára gyakorlatban is) egy éven belül lakáshoz juthatok, ez a pesti ingatlanmocsárban 11 évig nem sikerült.

Kaja

Nemrég megírta az újság (talán a Times vagy a Daily Telegraph, nem figyeltem), hogy Európában kaja szempontjából London a legjobb hely, de ne dőljünk be neki. Nem csatolták a mérési jegyzőkönyvet.

Annyi igaz a dologból, hogy itt szinte minden alapanyagot lehet kapni, van lengyel vegyesbolt, indiai fűszeres, karibi zöldséges, halal hentes. A halal szót még sokat fogjuk látni, London tele van muszlimokkal, akiknél vallási előírás, hogy az állatokat rituálisan, Allah nevének kántálása közben ölik meg, ettől lesz a hús halal. Hogy a növényeiket hogy ölik meg, azt nem tudom, de azokra is ez van írva. Már az angol éttermek is halal, a KFC is halal, a Slough-i Tesco Ultra halal pultja pedig annyira halal, hogy délben egy órára bezár, mert akkor elvonulnak vallást gyakorolni.

Magyar boltot még nem láttam, de ettől létezhet. Pirospaprikát (paprika) árul a Tesco, de nagyon harmatos utánzat, valószínűleg nagyrészt liszt vagy festékpor. Az orrom nem szokott tévedni, az a második legérzékenyebb érzékszervem (az elsőt csak lányoknak mutatom meg). A fokhagyma szagát 2–3 napig is megérzem az embereken, és a bomlástermékek szagának arányából a megevés időpontját is tudom becsülni. Hasonló a helyzet az alkohollal, cigivel és pár más dologgal. Nem szoktam mindenkinek felhánytorgatni, de jobb, ha tudjátok :)

Mivel azonban ez nem önéletrajzi kötet, maradjunk a kajánál. Ha az embernek lehetősége és ideje van rá, legjobb főzni, és ez a legolcsóbb is, napi néhány fontból kijön, ha ügyesek vagyunk. Persze nem magyar étkezési szokásokban kell gondolkodni, mert nem azok a dolgok az olcsók, amik otthon. Ki kell tapasztalni.

Ha készen vesszük a kaját, akkor legalább napi 5–10 fontra számítsunk, de ebbe még a McDonalds (KFC, Burger King, Subway) is nehezen fér bele. A McDo-t viszont inkább kerüljük, furcsa kompozit vendégköre van errefelé (bűzlő csövesek és gyerekes családok). A noname csirkés gyorséttermekben 2–3 font körül van egy menü, a McDo-szerűekben ugyanaz 4 font. Legtöbb helyen nincs mosdó (a nagy multikat is beleértve), és a tradicionális angol helyeken is egyelőre csak cigifüstben ehetjük az English breakfast-öt vagy a fish&chipset (3–8 font). Árban ezután jönnek a kávézók, indiai/kínai éttermek, pizzériák, pubok, komoly éttermek. Tovább nem ragozom a dolgot, nyilván mindenki megtalálja a neki valót, választék van bőven. Releváns gyorséttermi szakkifejezések: menü: meal; elvitel: take away; helyben: eat in.

Van egy köztes lehetőség is a főzzünk vagy ne főzzünk kérdésben: nagy kultusza van a félkész kajáknak. A nagyobb boltokban (Marks&Spencer, Tesco, Asda stb.) vannak mindenféle díszdobozba csomagolt mélyhűtött ételek, ameddig a szem ellát. Többszáz féle kaja, csőben sült karfioltól (cauliflower au gratin) thai csirkén át zöldséges lasagnáig. Az angolok sajnos majd' mindenbe raknak hagymát és fokhagymát (lovasabb és hagymaevőbb nemzet a magyarnál), de akit ez nem zavar, az nagyon változatosan étkezhet. Ehhez mindössze annyi főzési tudományra van szüksége, hogy be tudja állítani a sütőt 7-es fokozaton 20 percre vagy a mikrót 800 watton 5 percre.

Az édes dolgokkal óvatosan bánjunk, azokat szénné cukrozzák, utána fél centis cukormázzal bevonják, és még egyszer megcukrozzák. Ez áll a legtöbb péksüteményre is, de azok amúgy is drágák, ha darabra vesszük őket (50p–1gbp darabja).

Az igazi gyümölcslevek jók, de nagyon drágák (1 liter 2–4 font). Még az aszpartámos festett víz is 1–1,5 font. Ami olcsó, az a squash. Az angol kultúrában kevésbé járatosak ne essenek abba a hibába, hogy hígítatlanul próbálják meginni, mert ez valójában szörp. Van több fajtája is: a squash híg szörp, a cordial normál szörp, a high juice pedig magas gyümölcstartalmú normál szörp. De ezt csak ismeretterjesztő céllal jegyzem meg, mert vizet inni egészségesebb és olcsóbb is.

Ami fontos viszont: enni kell. Mégpedig rendesen, mert ezen múlik az ember egészsége és interjúkon nyújtott teljesítménye. Egy kiadós reggeli az interjú előtt többet ér, mint két nap görcsös készülés.

Ha lesz munkahelyünk, tapasztalni fogjuk, hogy az angolok nagyon egészségtelen ritmusban esznek. Reggel csak tejeskávét vagy tejes teát szortyognak, a full English breakfast mára már inkább a turisták kiváltsága. Kora délután (kb. 1-kor, ami itt még reggelnek számít) vesznek egy-két háromszögszendvicset, és azt eszik meg. A cukros zsírra csak otthon cuppannak rá este, akkor viszont döntik magukba. Bennünket ez annyiból érint, hogy ha konzervatívabb munkahelyünk van, akkor az ebédidőről mondjunk le, kapunk 3 percet egy szendvics felfalására az asztal mellett. De ez egyre kevésbé jellemző. Vegyes nemzetiségű helyeken jó esélyünk van, hogy elnéznek egy-egy háromfogásos ebédet is. Már egy ideje kísérleti úton vizsgálom az ebédszünetre vonatkozó tolerancia határait, jelenleg 2 óránál tartok, és még nem szóltak :)

A kávé és a tea roppant népszerű itt, de nekem már allergiám van rájuk. Az angol műveltségnek viszont részét képezi a single-double-triple-quad espresso, a triple wet half-caf cappuccino, a double tall decaf latte és hasonlók mibenlétének ismerete. Főnökeim folyékonyan tudnak kávét rendelni fél percen keresztül.

Az angol "konyha" további öt legjellemzőbb (és legnagyobb választékban kapható) élelmiszere eddigi kutatásaim alapján:

Ha kedves az életünk, akkor ezek egyikét se együk. Bár crisps-ből van már csökkentett zsír- és sótartalmú, de múltkor hirtelen felindulásból megettem egy pár ilyet, és félórával később az az érzésem támadt, hogy egészben nyeltem le a Tiszai Vegyi Kombinátot. Egyedül talán a puddinggal tehetünk kivételt, mert az a kategória normális kajákat is magában foglal.

Vásárlás

Ez aligha fog gondot okozni. Van mindenféle méretű Tesco, Asda, Waitrose (ez egy fokkal igényesebb), Sainsbury's, Woolworths, Marks&Spencer, B&Q (barkács, építkezés), Homebase (lakberendezés), Currys és Comet (műszaki+mütyür), Halfords (autós, biciklis), PC World (számtech), Carphone (mobiltelefon), meg még ezer más. A ruházatiakat már írtam.

Az Argos otthon ismeretlen műfaj: az ember bemegy a boltba, egy hatalmas leláncolt katalógusban keresi ki az általa megvenni kívánt akármit, azt kódszám alapján kifizeti a kasszánál (till), aztán leül a kispadra és drukkol, amíg a raktárból kihozzák neki. A netes vásárlás offline megfelelője, fából vaskarika.

A legtöbb dolgot jellemzően 4 héten belül vissza lehet vinni, és kérdés nélkül visszaadják az árát. Ezzel nyilván vissza is lehet élni, de az a célja, hogy a vásárlónak biztonságot adjon. Ha például vettünk egy cipőt, és következő héten meglátjuk ugyanazt a kirakatban féláron, akkor elég a blokkot bevinnünk, és visszaadják a különbözetet. Ez annak felel meg, mintha bevittük volna a cipőt, visszakértük volna a teljes vételárat, és utána megvettük volna ugyanazt féláron.

Mielőtt azonban rohannánk a boltba valamiért, érdemes az ebay-en szétnézni. Az angol ebay-en néha vannak jó vételek. A gumtree hirdetései általában olcsóbbak, csak azokért személyesen kell elmenni, nem postázzák.

Horribile dictu abból is meg lehet élni, ha valaki a gumtree-n szerzett földi javakat az ebay-en értékesíti.

Álláskeresés

Az álláskeresés highly qualified professionalként (röviden diplomásként) úgy megy, hogy írunk egy CV-t, azt eljuttatjuk minél több ügynökségnek, és várunk az interjúkra, ahol aztán majd felvesznek. Hosszabb folyamat, mint valami lebujba jelentkezni mosogatni, de a fizetésünk és az életkörülményeink is egészen mások lesznek.

CV

Fénykép ne legyen a CV-ben, születési időt, családi állapotot és hasonlókat nem kell beleírni (megkülönböztetésre ad alapot). Majd interjún megkérdezik, ha elég bátrak, és nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy nekik tudniuk kell. Én emigráns magyar bölcsészeink tanácsára sokoldalas ömlengős életrajzzal kezdtem, nem is hívott senki. Aztán a helyiek javaslatára visszatértem az általam is preferált egy-kétoldalas bulletpointosra, onnantól csörögtek a telefonok folyamatosan.

Először egy általános életrajzra lesz szükségünk, amiben az elérhetőségünk, tudásunk, eddigi munkáink és egyéb profitábilis tetteink ill. végzettségünk szerepel. A gyengéinket ne nagyon hangoztassuk, senki nem teszi. Ne legyünk szerények, itt a "szakértő" kicsit mást jelent eddigi tapasztalataim szerint. Aki már dolgozott linuxszal, az linux szakértő, aki hallott már VLAN-okról, az már hálózati szakértő. Kíváncsi lennék, hogy akkor én mi vagyok, de a reakciókból ítélve a létem kívül esik az általuk felfogható világegyetemen, tisztelet a kivételnek.

Pár dolgot nem árt tudni az itteni oktatási rendszerről, a miheztartás végett. Itt csak most kezdenek kísérletezni az egységes tanterv bevezetésével, és nincsenek a normális értelemben vett szaktanárok. A tanár egyik nap kémiát tanít, másik nap angolt, és közben egyikre sincs képesítve, csak azt mondta neki az igazgató. Ráadásul egyikből sincs előírt tanmenet és gyakran cserélődnek a tanárok, így aztán előfordul, hogy valaki még 17 évesen olvasni tanul, vagy hogy matematikából háromszögeket színez ki, és nem gráfelméleti értelemben. Van néhány vicces tantárgy is, például heti 4 órában tanítják, hogy hogyan töltsük el szabadidőnket ill. hogyan nyaraljunk (leisure and tourism). A könyvtárban a life skills (alapvető készségek) között találjuk a főzés és a számok kiolvasása mellett a segélyek igénylését. A műveltségi vetélkedőkben olyan kategóriák vannak, hogy TV, film, zene, sport.

Furcsa, de ennek ellenére is előfordulnak értelmes angol emberek. Ehhez pedig itt nagyon meg kell küzdeni, az iskolarendszer nem ezt célozza. A szülők se sokat foglalkoznak a gyerekkel, mert az nekik nyűg. Alighanem külföldi babysitterek keze van a dologban, vagy külföldi iskolák. Egyik emberről például tudom, hogy bennszülött angol létére Argentínában és a Szovjetunióban tanult.

Az efféle csodabogarakat és a brit útlevélhez kötött bizalmi állásokat leszámítva vetélytársaink szinte csak a bevándorlók lesznek. Belőlük persze van sok, és a képzettebbek pályázzák is az állásokat százával, de a magyar oktatás még a sok évtizedes gyengítés és powerpointosítás ellenére is van annyira jó, hogy aggodalomra nincs okunk.

Ha készen van az alapértelmezett életrajzunk (itt egy sikeres minta, amit nemrég políroztam Ferinek), akkor regisztráljunk néhány webes álláskeresőn (jobsite, cv-library, monster, reed, jobserve), és töltsük fel CV-nket. Ugyanitt meg is próbálhatunk megpályázni vele néhány állást egy-egy motivációs levél kíséretében, de ennek nincs különösebb jelentősége, nem szoktak válaszolni. A feltöltött CV-t gépek csócsálják meg, adatokat nyernek ki belőle, és elhelyezik azokat a többi százezer mellé az ügynökségek adatbázisaiban. Ezért is kell, hogy a CV egyszerű legyen, jól megválasztott kulcsszavakkal.

Itt jön a trükk: a CV-t minden reggel töltsük fel újra, változatlanul. Az ügynökségek ugyanis reggel vadásznak a potenciális munkaerőre, és elsőnek a legutoljára frissített CV-ket látják. Így tehát minden reggel velünk fognak ébredni, és ha egy profilunkba vágó munkakörre kapnak megrendelést, mi leszünk az elsők, aki az eszükbe jut.

A CV-t nem kell bevinni sehová személyesen (elzavarnak, a papírt meg amúgy se tudják beledugni az adatbázisukba), és nem kell a várost járni állásra vadászva. Menjünk inkább várost nézni, amíg a fogaskerekek beindulnak a gépezetben. Később nem lesz rá időnk.

Nem próbáltam ki, de a gumtree-n is vannak állások. Érdemes lehet ott is szétnézni.

2012-es kiegészítés: mostanra szinte a teljes IT munkaerőpiacot beszippantotta a LinkedIn, és a többi szakma is ebbe az irányba mozdul. Egy első osztályú LinkedIn profilra van tehát szükségünk, lehetőleg ajánlásokkal, és akkor a munkakeresés meg van oldva. Az ügynökök élvezik, hogy nem kell sokat dolgozniuk, elég az ismerőseiket megkérdezni, esetleg egy hirdetést feltenni a releváns LinkedIn group-okba, és már jön is a munkaerő. Nyugodtan keressük meg mi is nyugodtan az ügynököket konkrét elvárásokkal, örülnek neki.

Ügynökök

Ha mindent jól csináltunk, naponta több ügynök is fel fog hívni, hogy pontosan milyen munkát szeretnénk (erre illik tudni válaszolni), és hogy átküldhetnek-e egy-két munkaköri leírást. Persze, küldjék csak. Az éves bruttó fizetésre is szoktak megadni egy tartományt, és ezen a téren az ügynök a mi érdekeinket képviseli, mert a megrendelő tipikusan az első éves fizetésünk 20–25%-át fizeti neki, azaz magasabb fizetés nagyobb ügynöki jutalékot jelent. Szerencsés esetben a felső határként megjelölt összegre is rá tudunk tenni 10%-ot, először persze ezt csak jelzés gyanánt megemlítjük, aztán a sikeres interjúk után már szorul a hurok. Ne legyünk szemérmesek, az angol gazdaságot a bevándorlók hajtják.

Ha érdekel bennünket az ügynök által küldött állás, akkor válaszként küldjük vissza a CV-nket, és ha kérnek motivációs levelet, akkor egy pár soros bemutatkozót is. Megszólítás, ha nem tudunk nevet: "Dear Hiring Manager,". Itt már érdemes a CV-t hozzáfaragni az álláshoz; sorrendet megigazítani, a kiírás szempontjából fontos dolgokat hangsúlyozni, a többi sallangot eltávolítani. Ebben a jó ügynök segít, mert tudja, hogy mire harap az ügyfele. A jó ügynöktől kérdezhetünk is, a dolgok állásáról is mindig pontosan és részletesen tájékoztat, és nem zargat hiába. A jó ügynök azonban ritka.

Néhány ügynökség maga is végez egy első körös szűrést telefonos interjú formájában. A személyes adatainkat egyeztetik, képzettségünket és profilunkat igyekeznek betájolni ilyenkor.

Az iskolázottságot illetően létezik egy NVQ skála (National Vocational Qualification), amit az iskolarendszer különbségei miatt nehéz értelmezni. Az alsó három szint a betanított munkás, segédmunkás, szakmunkás állásokhoz passzol, az NVQ4 kb. főiskolai végzettség, az NVQ5 pedig egyetemi oklevéltől felfelé (Masters Degree, PhD stb.). Az NVQ5 lehengerlően hat, utmost professionalism árad belőle.

Az érettséginek nincs valódi angol megfelelője, de ha A-levels-nek fordítjuk (3–4 választott tárgyból tett vizsga) vagy GCSE-nek (kisérettségi, 1–3 tárgyból), azt értik. Csak GCSE-je lehet valakinek XX. századi angol történelemből vagy vallásismeretből, A-level-je meg lehet lengyel (pandzsábi, hindi, arab stb.) nyelvből, táncból és "általános tanulmányokból", ha nem akarja halálra tanulni magát a delikvens.

Interjúk

Több körben interjúztatnak, extrém esetben 5–6 interjúban is részünk lehet egy cégnél: ügynökségi telefonos, szakmai telefonos, szakmai személyes, HR személyes, nagyfőnöki személyes, esetleg bőrkabátos.

A telefonos interjúk általában 20–90 percig tartanak, túlnyomórészt szakmai kérdésekkel, puskázhatunk tehát a netről vagy a papírjainkból. A személyes interjúk kb. 1 órásak, de lehetnek hosszabbak is, ha körbevezetnek az épületben vagy bemutatnak fűnek-fának. Lehetőleg öltönyben menjünk.

Az interjúzás folyamán, vagy legkésőbb próbaidőnk alatt kérnek rólunk referenciákat. Ez Magyarországon még nem divat, de itt minden legális munkahely ezt teszi. Referencia (employment reference) gyanánt olyan emberek elérhetőségét kell megadnunk, akik tudják igazolni az önéletrajzunkban foglaltak valódiságát, tehát tipikusan volt főnökeink alkalmasak erre. Szokás kérni jellemreferenciát (character reference letter) is. E téren azok referálhatnak, akik sok éve ismernek közelről, de nem családtagok. Azt viszont semmi nem tiltja, hogy támpontként kezükbe nyomjunk egy fényesre polírozott jellemleírást magunkról, és nyilván a referálónak is egyszerűbb, ha nem kell hosszú angol fogalmazásokat írnia Teréz anya érdemeinek szerény személyünk jócselekedetei mellett történő eltörpüléséről.

A személyes interjúk jellemzően egyszerű beszélgetések 1–2 emberrel, de előfordul az is, hogy komplett bizottság nyomja a kérdéseket, mint az államvizsgán. Aggodalomra semmi ok, eleget tudunk. Ha mégsem, akkor folytatjuk másutt. Itt nem csak egy dobásunk van, egy jól bejáratott CV-vel napi két interjúra is elmehetünk (ha a központban lakunk), és egy rossz interjú nem jelent semmit a következőre nézve. Legalábbis azt hiszem, nekem nem volt rossz interjúm.

Szakmailag legyünk felkészültek, a cégnek nézzük meg a neten a profilját, versenytársait, és írjuk fel magunknak az interjúztatók nevét, hogy később tudjuk. A felkészülés legfontosabb része mégis az, hogy legyünk kipihentek, jóllakottak, nyugodtak. Esetleg beszélgethetünk előző nap angolokkal (bármiről), az jót tesz a folyékony beszédnek. Ha valamit nem tudunk, simán mondjuk azt, hogy nem tudjuk. Rám mindig a frászt hozták a "Mik a tervei 5 éves távlatban?" kezdetű kérdéssorozattal. Szakmailag fogalmam sincs, egyébként meg nem hiszem, hogy szerették volna hallani a választ: nyugdíjba menni, házat építeni, utódokat nemzeni.

Interjúk után az ügynökség veszi fel a kapcsolatot a céggel (némelyiket ehhez noszogatni kell keményen), és utána továbbítja felénk a cég véleményét, meg hogy sikerrel jártunk-e. Ha igen, akkor jön a következő kör, amit ismét csak az ügynökség fog velünk közölni. Az utolsó kör után már konkrét ajánlattal (job offer) hív fel az ügynök, amire kérhetünk pár napot, hogy a folyamatban levő interjúinkat lezárjuk, ajánlatainkat átgondoljuk. Ekkor célszerű a fizetés összegén is srófolni egy kicsit. Ha elfogadunk egy ajánlatot, hívjuk fel a többieket, hogy álláskeresésünknek egy időre vége. A munkaszerződést a nyertes cég postán kiküldi, alapos átolvasás után dátumozva és aláírva visszaküldjük, vagy első munkanapunkon személyesen bevisszük a HR-re. Ha opt-out-ot akarnak aláíratni a heti 48 óránál hosszabb munkahétre, azt nem kötelező aláírnunk. A túlórát nem fizetik, az ember meg ne legyen ellensége magának.

Ha kérdésünk van, azzal innentől már a HR-t (Human Resources Department, Emberi Erőforrás Osztály) zaklathatjuk. Például rögtön meg is kérdezhetjük, hogy milyen ruhában járjunk majd dolgozni (What is the dress code?). A belvárosban vannak öltönyös (business suit, business attire) munkahelyek is, de általában a smart casual (ing, szövetnadrág) az elvárás manapság. Ha azt mondják, hogy casual, akkor bingó, járhatunk farmerben és szandálban is :)

A sikeres álláskeresés örömére az ügynökök szoktak küldeni egy üveg pezsgőt, vagy a magamfajta absztinenseknek egy doboz Thorntons csokit. Ha jó ügynökünk volt, és nem nekünk kellett harapófogóval kihúzni belőle mindent, akkor mi is írjunk neki egy levelet megköszönni a munkáját.

Temp ügynökségek

Angliában létezik a temp job, azaz alkalmi állás fogalma, amit temp agency-k (tanárok esetén supply agency-k) közvetítenek. Ha egy cégnél átmenetileg emberhiány van, akkor becsöngetnek a temp ügynökséghez, ahol adnak nekik megfelelően képzett munkaerőt a szükséges időre. Ha ilyet szeretnénk csinálni, akkor az ügynökségnél kell jelentkezni, ők fognak interjúztatni. Alapos szakmai tesztet is íratnak egyúttal, hogy be tudjanak sorolni. Hogy mennyi munkánk (és pénzünk) lesz, az változó, de mi is mondhatunk nemet. Ha szorít az idő, célszerű tempként kezdeni, pillanatok alatt profi munkához juthatunk kevés ügyintézéssel.

Vállalkozás

Erről egyelőre nincs tapasztalatom, de egyszerűnek tűnik. Lehet valaki self-employed vagy alapíthat rendes céget, mindkettő világosan le van írva a HMRC oldalán, az összes fontos dátummal és tennivalóval, meg egy csomó egyszerű útmutatóval. Magyar bürokrácián edzett embernek ez meg sem kottyanhat, és az adók mértéke is nevetséges, bár a helyiek a 12% TB-re a disgusting kifejezést szokták használni. Az a benyomásom, hogy a net előtt ülve egy nap alatt létre lehet hozni egy angol vállalkozást, de ezt jó lenne ellenőrizni.

Az újságokban folyamatosan hirdet az adóhivatal, hogy ha valaki önálló tevékenységbe kezdett (self-employed), például villanyt szerel, az 3 hónapon belül jelentkezzen, hogy tudjon adózni. De odaírják azt is, hogy ha ez nem sikerül, akkor sincsen semmi baj, csak jelentkezzünk. Különösebben nem vagyok rajta meglepődve, az angol adóhivatal nagyon laza. Itt 100 font hiányt egy kézlegyintéssel intéznek el ("there is a small underpayment of tax, which I do not propose to collect"). Rokonszenves hozzáállás.

Fizetés

Jövedelmünk több részből tevődhet össze, úgymint:

Tempeknél is előfordulhatnak a fenti kiegészítő juttatások. A fizetések szakmánként változóak, az álláskereső lapokon elég jól be tudjuk tájolni. A vegyészeknek valamiért pechük van (egy önkéntes rendőr többet keres náluk), de a legtöbb diplomás állás elég jól fizet, kb. évi 30000 font ("thirty grand") az átlag. Adminisztrátorként 14k körül lehet keresni, IT munkákkal 25–60k között, de banknál vagy vezető pozícióban akár 80–100-at is, vagy többet. A papíroknak van értéke, pedig itt állítólag az Ecseri piac jellegű vizsgák is legálisak.

Háziorvosnak (GP) lenni különösen szerencsés, ők évi 100–250k-t keresnek, amiből átlag 120-at visznek haza. Kicsit most vakarja is a fejét a kormány, hogy mi legyen. Az ügyeletes orvosokat eközben már Olaszországból reptetik, mert a helyiek nem vállalják.

A jövedelemadó (PAYE) 0–40% közötti kulcsokkal működik. Vannak a neten PAYE calculatorok, ahol kiszámolható a nettó fizetés. 50000 nettója például 35. A normális megélhetés (szoba, kaja, közlekedés) kb. évi 8000 fontnál kezdődik.

NI number

Az interjúzás utolsó fázisában, vagy legkésőbb a munkaszerződés aláírása környékén érdemes beszereznünk egy NI számot. Ez arra szolgál, hogy az adóhivatal beazonosítsa a hozzánk tartozó jövedelmeket, és így ne a maximális adókulcs szerint adózzunk. Ezt elég egyszer megtenni az életben.

A megszerzése úgy történik, hogy telefonon felhívjuk a Jobcentre Plus NI number helpline-t (0845 915 7006), elmondjuk nekik, hogy most jöttünk Angliába, szeretnénk hamarosan munkába állni, és ehhez szükségünk van egy NI numberre. Ekkor lakcím alapján fognak mondani egy Jobcentre-t és egy időpontot NI number interview-ra. Ha ez két hónap múlva lenne, akkor kérdezzük meg, hogy van-e esetleg egy másik Jobcentre, ahol hamarabb sorra kerülünk. Bizonyára akad ilyen, a veszélyesebb déli részekre (pl. Tooting) akár azonnalra is kaphatunk időpontot. Erről az értesítőt pár nap múlva ki is küldik postán.

Az értesítővel aztán elmegyünk a kijelölt Jobcentre-be, farmerben és szandálban, mert ez nem olyan interjú. A sorbaállást és várakozást követően szólítanak majd bennünket egy asztalhoz, ahol személyazonosságunkat és munkakeresésünket kell igazolni. Személyazonosságunkhoz minimum útlevél, de lehetőleg még egy irat (pl. személyigazolvány, anyakönyvi kivonat, jogosítvány) kell, munkakeresésünk igazolására pedig legjobb az a munkáltatói levél, amit a munkaszerződés mellé küldenek. Vihetjük az álláskeresésről szóló emaileket is kinyomtatva, vagy a munkaszerződésünket, ha már van olyan.

Erre azért kíváncsiak, mert egyes bevándorlók az ingyenélés céljából próbálnak NI számhoz jutni, ugyanis az NI számmal lehet segélyeket igényelni (claiming benefit) dolgozás helyett. Ha pedig valaki még soha életében nem dolgozott, az itt elég komoly segélyre jogosult, aki viszont egyszer munkába állt, az legközelebb már csak 1 év folyamatos munkaviszony után kaphat segélyt.

Az asztalnál az összes szükséges papírt kitölti a tisztviselő, pontosítja az adatainkat, aztán leültet várakozni, és egy fél óra múlva visszakapjuk az iratainkat, szabadok vagyunk. Az NI számunkat egy-két hét múlva kiküldik postán. A műanyag NI number kártyánkat (ami nem jó semmire, csak ez a szám van ráírva) kb. 2 hónap alatt gyártják le.

Ha valakitől pénzt akarnak kérni NI number ügyintézés kapcsán (pl. segítőkész magyarok), az ne dőljön be. Az összes ügyintézés ingyenes, és a papírokat is kitöltik helyettünk, nekünk csak aláírni kell.

Ha egészségesen lusták vagyunk, és nem zaklat a munkaadó az NI szám hiánya miatt (Londonban egyáltalán nem szokott), akkor megvárhatjuk a munkábaállást is. Egy rendes cég vagy temp ügynökség ekkor elintézi nekünk az NI numbert soron kívül.

Magyar TB lemondása

Az EU-n belül nem fizethetjük egyszerre két ország társadalombiztosítási járulékát, mert az ütközik az EU elveivel. Ezért hát jelentkezzünk ki a magyar TB-ből egy OEP nyomtatvány segítségével, mihelyt az angol munkáltatónk elkezdi fizetni utánunk a National Insurance-t. Ha ezt nem tesszük meg, akkor pár év múlva megtalálhat bennünket a magyar adóhivatal, és sok pénzt fog rajtunk követelni. Szerencsére ilyenkor elég megírni nekik, hogy Angliában élünk, és hogy mikortól fizetünk angol TB-t. Ők ugyanis onnantól nem illetékesek.

Munkábaállás

Első nap reggelén az új főnökünknél (line manager) kell reggel jelentkezni, ő igazít majd el bennünket, hogy a következő időkben hol és mikor jelenjünk meg dolgozás céljából, meg úgy általában mit csináljunk. Ezután felszerelkezhetünk a munkához szükséges tárgyakkal (számítógép, belépőkártya, sajtreszelő, vagy ami kell), és meglátogathatjuk a HR-t is az aláírt munkaszerződéssel, papírjainkkal (útlevél, diploma) és NI számunkkal, ha van már olyan. Ha nincs, akkor megkérjük őket a regisztrációra. Rájuk úgyis gyorsított ügyintézés vonatkozik.

A HR tájékoztat minden fontos dologról, és segít kitölteni a különféle papírokat. Célszerű kérnünk tőlük egy P46-ot, amivel – bár kicsit mást kérdeznek rajta – azt deklaráljuk, hogy ez az egyetlen munkahelyünk. Ezt utána a HR elküldi az adóhivatalnak (HMRC), akik visszamenőleg kifizetik nekünk a fölöslegesen levont adót, mihelyt átfut az NI számunk a rendszeren (több hónap). A külföldiek ugyanis először Basic Rate-tel adóznak, mert az adóhivatal nem tudja, hogy ez-e az egyetlen állásuk. A fizetési papíron (payslip) ez úgy jelenik meg, hogy tax code: BR. Ehelyett idén olyat adnak, hogy 647L, ami azt jelenti, hogy évi 6475 font alanyi jogon leírható, utána kezdődik az adózás. Ez jó nekünk.

A HR-től kérhetünk egy levelet is egyúttal, hogy a bank nyisson nekünk számlát. Nagyjából ez az egyetlen esélyünk, mert 9/11 óta az angol bankoknál szinte lehetetlen számlát nyitni, anélkül meg nem juthatunk pénzhez, még a csekkeket sem tudjuk beváltani. 3 hónap névre szóló közüzemi számlára, másik angol bankszámlára, vagy egyéb lehetetlen papírokra lenne szükségünk a lakcímünk igazolásához (proof of address), ha a HR-nek nem lenne ez a csodálatos képessége.

Persze mostanra már tudom, hogy ezt is ki lehet kerülni: a lepukkantabb környékeken vannak bankok, ahol maximum a fiókvezető angol, a többi halmozottan hátrányos helyzetű alkalmazott viszont tisztában van a bevándorlás nehézségeivel, és esetleg "elfelejt" lakcímigazolást kérni, valamint elfelejti ellenőrizni a munkáltatónkat. Ha az Elephant&Castle-nél levő Lloyds-ot választjuk, akkor Ibrahimtól mellékesen azt is megtudhatjuk, hogy Ghánában annyi a minimálbér, mint Magyarországon. A miheztartás végett :)

Hogy munkahelyünkön teljes legyen a HR öröme, még aznap megkérhetjük őket a WRS regisztrációra is. Ez az újonnan csatlakozott EU tagállamoknak kötelező (update: 2011. április 30-án megszűnt, már nem kell regisztrálni). Nincs korlátozva a munkavállalásunk, csak a munkábaállástól számított egy hónapon belül regisztrálnunk kell magunkat, ellenkező esetben ugyanis csendben illegális munkavállalókká avanzsálunk. Persze ezt is angol hidegvérrel kezelik, pár hónap késéstől szemük se rebben.

A WRS-hez a munkáltatónk ír egy igazolást, meg kitöltünk egy nyomtatványt, amihez csatolnunk kell két igazolványképet, az útlevelünket(!!!) vagy személyinket, és be kell fizetnünk 90 fontot. Az útlevél elküldése postán elég meredeken hangzik, de itt a posta jóval megbízhatóbb, és a magyar személyit is elfogadják. Ajánlott levél: registered delivery (újabban special delivery), sima tértivevény: recorded signed for.

Okmányainkat postán fogják visszaküldeni is, a regisztrációs kártyánkkal együtt (ha össze nem keverik egy csehszlovák bevándorlóéval). Egy éven át még tájékoztatnunk kell a Worker Registration Teamet az esetleges munkahelyváltásokról, de az már nem kerül pénzbe. A nyomtatványt is tőlük tölthetjük le, vagy kérhetjük telefonon (08706067766, 01142076022) ill. emailben (wpcustomers@ind.homeoffice.gsi.gov.uk, WRS@ind.homeoffice.gsi.gov.uk).

Ez az a nap, amikor az ember végre érzi, hogy valódi angol munkavállaló lett, és immáron hivatalos az ittléte. Sínen vagyunk, a bizonytalanságnak vége.

Bank

Produktivitásunkat tovább fokozhatjuk, ha még aznap ebédszünetben elsétálunk a bankba számlát nyitni frissen szerzett papírunkkal, már ha nem játszottuk ki a rendszert (beat the system). Egyből kérjünk egy bank statement-et is. Ennek két fajtája van, az egyik egy darab papír, amin a számlaegyenleg van. A másik is, csak azt nem a bankban adják oda, hanem kiküldik postán, és ez teljes értékű proof of address. Nekünk tehát ez utóbbira van szükségünk, ettől nyílnak meg az eddig zárt kapuk előttünk. Költözések után mindig kérjünk egyet.

1–2 héten belül postán megkapjuk a debit kártyánkat, csekkfüzetünket, a bank statementet, és egyéb banki papírjainkat. A dolog szépsége, hogy nincsenek banki költségek. Számlanyitás 0 font, számlalevelek 0, netbank 0, bankkártya 0, csekkfüzet 0, pénzfelvétel 0, csekkbeváltás 0, és még sorolhatnám. Sajnos rendes (EC/MC vagy Visa) kártyát a hitelképességünk vizsgálata előtt nem adnak.

Az átutalást (send money) netbankon a legegyszerűbb intézni. A bankban is lehet bankközi átutalási megbízást adni, alapesetben ez ingyenes, de a transfer szóval vigyázzunk, arról a sürgősségi változat jut eszükbe először, 21 fontért. Magyarországra is 21 font egyébként az átutalás, de azt nem lehet megúszni.

Országon belül lehet csekkel is fizetni, ha a fogadó félnek van bankszámlája. A csekk úgy működik, hogy kitöltünk egy csekket a delikvens nevére, azt ő beviszi a bankjába, és befizeti a számlájára, ahol 3–4 nap múlva jóváírják a rajta szereplő összeget. Bankszámla hiányában legfeljebb a sarki szeparatista szolgáltató váltja be, de nem ad érte sokat, és ne legyenek illúzióink a csekk további legális felhasználását illetően. Jobb minimalizálni annak esélyét, hogy hajnal 4-kor az FBI törje ránk az ajtót.

A hitelképességet (neten jól használható kártyához, úgymint MC és Visa) csak féléves számlatörténet után kapjuk meg. Normálisan legalábbis, de én rendszeresen járok nyaggatni a bankot, és legutóbb a nő lélegzete elakadt, mikor meglátta, hogy az első havi fizetésemből 300 font megmaradt. Ennyivel persze nem értem be, mostanra már az összes releváns banktisztviselő ismer ebédszünetből, és legutóbb addig telefonáltak, amíg végre jóváhagyták, hogy Mastercard-tulajdonos legyek. Így már magyar bank közbeiktatása nélkül költhetem el a pénzemet, és ehhez három angol bankkártya is rendelkezésemre áll. Ezzel egyidőben tudtam meg, hogy a Lloyds most már debit kártyának is Visát ad. Az újonnan jövőknek tehát ott érdemes kezdeni, mert Visával lehet repjegyet is venni, a Solo/Switch/Cirrus és társai erre alkalmatlanok.

Megjegyzendő, hogy ezen a ponton nyílik lehetőség először ügynökség által hivatalosan közvetített lakást bérelni, a bérlők ellenőrzésének része ugyanis a hitelképesség vizsgálata is. Ez magyar logikával nyilván hülyeség, mert ha nem fizetne az ember, akkor ott van a tulajnál egy hónap kaució, a bérlőt meg kidobja az utcára. Ha meg hitelképes az ember, akkor vesz magának egy lakást, és inkább a törlesztőrészletet fizeti, miközben örömmel tapasztalja lakása évi 10–40%-os felértékelődését. Csakhogy az angol logika más.

Választói lista

Ha valami csoda folytán legális bérlővé avanzsálunk, akkor feliratkozhatunk a választók listájára (electoral roll) a helyi önkormányzatnál. Ez mások által lekérdezhető és fontos referenciának számít. Illegális bérlőként viszont egy ilyen bejelentés a tanácsból jó esetben súlyos adóemelést vált ki, rossz esetben nagyobb bajok is lehetnek belőle.

Orvos

Ha megérkezett a bank statementünk a postán, menjünk el vele egy közeli háziorvosi rendelőbe regisztrálni. Vigyázat, Angliában ezt surgery-nek hívják! A műtőt meg theatre-nek, tehát ha nem vigyázunk, akkor a műtő helyett a rendelőbe visznek, színház helyett meg a műtőbe. A háziorvos az GP (general practitioner), a neten kereshetünk egyet irányítószám alapján. A különféle szakoknak és fokozatoknak van mindenféle kacskaringós rövidítésük, amit úgy használnak, mint az arabok a Prófétától való leszármazásukat taglaló előneveket (BMBS BCh MRCGP MRCPH DRCOG DFFP Dr L Glasgow). A DRCOG konkrétan nőgyógyász, ezt onnét tudom, hogy engem ilyenhez osztottak be a bölcs adminisztrátorok. Valószínűleg a nőgyógyász (szülésznő?) szak laza lehet itt, mert az minden orvosnak van, de rendes egyetemi diplomája csak kevésnek.

A regisztráció elég bürokratikus folyamat, de jobb rajta túlesni azelőtt, hogy betegek lennénk, mert nélküle a kutya sem foglalkozik velünk. Ott halhatunk meg a rendelőben, majd legfeljebb a takarítónő kitesz a kukába. A munkahely által kötött esetleges magánbiztosításokkal (BUPA) próbálkozhatunk az arra kijelölt helyeken, amíg proof of address nincsen. Orvost persze regisztráció után sem fogunk látni, gyógyszer felírását papíron kell kérni, a benőtt körömtől az asztmáig terjedő "minor illness"-ek pedig a nurse hatáskörébe tartoznak, már ha sikerül hozzá időpontot szerezni. Talán orvosok nem is léteznek itt, az csak legenda. Felnőtteknek aszpirin, gyerekeknek Tajgetosz, ebben látom az angol egészségügy lényegét. A magyar egészségügy egész egyszerűen túl jó.

A regisztráció egy nurse-nél zajlik, időre kell menni, vérnyomást mérnek meg kikérdeznek, hogy ötször kaptunk-e tetanusz védőoltást, vagy kevesebbszer. Ezután kapunk majd postán egy NHS számot kis műanyag kártyán, ezzel próbálkozhatunk szükség esetén orvoshoz járulni, de talán egyszerűbb egy NHS Walk-In Centre-be bemenni, oda nem kell időpont. Igaz, ott orvos sincs, de hát hol van? Ha valami súlyos bajunk van, akkor jobb egyből a kórházba menni. A kártya itt is kelleni fog természetesen. Ha még nem jártuk végig a procedúrát, akkor az NHS helpline-on (0845 45 46 47) kérhetünk információt, hogy esetünkben mi a legjobb stratégia elpatkolás ellen.

Kártya hiányában leginkább a gyógyszertárban nyaggathatjuk a gyógyszerészt. Az angol iskolarendszerben ugyan nehezen tudok elképzelni egy valódi gyógyszerész képzést, de soha nem lehet tudni. Mikor vért köhögtem, egy csomó keresztkérdést tettek fel, csak utána adtak bármit is. Lo and behold, meggyógyultam.

Aki otthon, paradicsomi körülmények között akar gyógyulni orvosok által, de már nincs hazai TB-je, az kérhet az NHS EHIC oldalán európai egészségbiztosítási kártyát. Ez ugyanaz, mint amit otthon E111 néven emlegetnek.

Vigyázat: fogorvoshoz külön kell regisztrálni, de NHS-es (államilag részben finanszírozott) fogászatra bejutni szinte képtelenség. Csak a regisztrált páciensek kaphatnak időpontot; első évben jellemzően a jövő évi regisztrációra várók listájára kerülhetünk fel. A magánorvos 20–100 font/alkalom, plusz elvégzett munkák.

Posta

A posták kis piros táblával vannak jelölve, a nyitvatartásuk rendszerint nem túl ügyfélbarát. A megbízhatóságuk viszont az; itt nem szoktak eltűnni levelek, és a húszkilós csomagot is kihozzák zokszó nélkül. A legtöbb hivatalos ügyet postán is intézhetjük. Ha például megállít a rendőr, és a jogosítványunkra kíváncsi, akkor elég, ha postán elküldjük a papírjainkat az illetékes rendőrörsre, ők meg majd postafordultával visszaküldik.

A posta virtuális polgármesteri hivatalként és okmányirodaként is funkcionál, tart mindenféle űrlapot, amire egy bevándorlónak (is) szüksége lehet. Angliában ezeket fekete tollal kell kitölteni.

Van még ezer más szolgáltatása is a postának, és van egy remek honlapjuk is, ezért nem is részletezem. Tudunk keresni például irányítószámot, vagy nyomtathatunk magunknak bélyeget.

Kommunikáció

Ha az ember nem akar elszakadni az otthoni barátaitól, és az emailnél többre vágyik, semmi akadálya. Telefonálásra rengeteg lehetőség kínálkozik. Ha az interneten lóg mindkét fél, akkor ingyen van, ez a legjobb eset. Ha zsinóros telefonon van a túlvég, akkor is olcsóbb, mint Pestről Kecskemétre telefonálni, sőt néhány szolgáltató (voipcheap, voipbuster stb.) időnként akciózik pár hónapi ingyenes vezetékes hívással is Magyarországra. A Matávot ismerve ez nekik nem túl jó üzlet, de mi örülünk neki.

A mobiltelefonok hívása sajnos fájdalmasan sokba kerül, igyekezzünk tehát renegát antitechnokrata ismerőseinket meggyőzni, hogy köttessék be a netet, vagy legalább a zsinóros telefont.

Netes hívások esetén a Skype hangminősége Magyarországra sokszor elég gyenge, alighanem érdemesebb MSN-t használni. A telefonhálózatra a Skype is jól működik.

Ha túl alacsony a vérnyomásunk, és nem szeretjük a kávét, a neten olvashatunk magyar híreket is. Az indexet gondolom nem kell bemutatni, de az ÉS-től a Magyar Nemzetig szinte minden fent van, kinek-kinek ízlése szerint. A TV-ből is tájékozódhatunk: az ingyentévén vagy a tv-musor.hu-n foghatunk be ezt-azt; utóbbin rengeteg ország TV-je elérhető, és nemcsak európai kultúrországok szende adóit értem ez alatt.

Otthon egyre több dolog intézhető emailben is vagy online. Fejlődik az APEH, lazán adóbevallottam Angliából. Neten hozzáférhetők a magyar bankok és néhány okmányirodai szolgáltatás, értelemszerűen regisztrációval.

Az angol sajtóban nagy hagyománya van a napilapoknak. Talán a The Sun és a Metro a legkevésbé fájdalommentes forrás, ha értesülni kívánunk a brit tudósok legújabb kiváló eredményeiről és a fű növekedéséről. A többi elég unalmas, és olyan vastag, hogy nézni is rossz. A Sun is, csak abban van Superbabes rovat, meg sok szép színes kép. A legtöbb újság állítólag politikailag elkötelezett, de ennek magyar szemmel nézve nem sok nyomát látom. Szerintem nem is érdekel senkit, a kriketten és a focin kívül mástól még nem láttam izgalomba jönni angolokat, de ekkor sem álltak messze a hullamerevségtől (rigor mortis).

Angliában a telefonos segélyhívó szám (helpline) 999, a BT tudakozó 118500.

Költözés

Ha elköltözünk, arról értesítenünk kell a munkahelyünket (a HR-en személyesen vagy change of address form segítségével), a bankunkat (személyesen), esetleges privát biztosítónkat (BUPA), és az adóhivatalt. Utóbbit elég emailben vagy telefonon, ezután küldenek postán egy címváltozási űrlapot, amit kitöltve vissza kell küldenünk. Az NI számunkra lesz szükség, a cím ahhoz kapcsolódik. Ebből adódóan a Jobcentre plus-ok is illetékesek, ott is intézhetjük.

Ha leveleinket a régi címről is meg akarjuk kapni, a postán kell kitöltenünk egy moving home formot, ezzel havi 6,90-ért átirányíthatjuk a leveleinket. Persze ha lusták vagyunk, elég telefonálni, és az űrlapot is kiküldik.

Ha messzire költözünk, és háziorvost is váltunk, akkor készüljünk lelkiekben egy jókora adag bürökráciára.

Munka

A mindennapi munka folyamán tapasztalhatjuk, hogy az angol munkavállalók fő célja minél nagyobb mennyiségű folyadék eljuttatása a kávéfőzőtől a WC-ig. Kicsit munkalátszatmániásak, szeretnek sokat bent lenni (a heti 48 óránál hosszabb munkahetet is aláíratják, ha az ember nem vigyáz), de ez nem jelenti automatikusan, hogy ez a 48 óra munkával telik. Sőt.

A napok múlnak, a fizetések érkeznek a bankszámlánkra, az élet innentől egyszerű. Adnak munkaeszközöket, bevezetnek a cég működésébe (induction), aztán idővel kitalálják majd, hogy mit csináljunk. Próbaidő végén történik egy probationary review, ahol sokféle szempont (csoportmunka, pontosság, kezdeményezőkészség, munka minősége stb.) szerint kiértékelnek, és véglegesítenek. Elvileg persze ki is rúghatnak, de ha jól értelmezem a dolgot, akkor ez nekik igen komoly macera, és a szakszervezettel is szembe kell nézniük, ami Angliában nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. Hát ezért van az elején annyi interjú.

A munkatársak angol (indiai, angolai, izlandi, brazil, német stb.) akcentusát idővel megszokjuk, a skótokat kivéve. Velük inkább próbáljunk emailben kommunikálni, minden érző lény javára. A beszédet a többiekkel viszont ne hanyagoljuk, mert beszédértésben vissza is lehet esni. A gyanútlan mérnök csak leül a számítógép elé néhány hétre, aztán már megint nem érti a northumberlandi akcentust. Ez kellemetlen is lehet, ha főnökünk főnökének főnöke northumberlandi.

Ha munkahelyet akarunk változtatni, akkor kezdjünk újra interjúzni. Ebből itt állítólag nem kell nagy ügyet csinálni, elengedik az embert egy-egy fél napra ilyen esetben. Az interjún viszont jeleznünk kell, hogy nem tudunk azonnal munkába állni, van felmondási időnk, esetleg már ketyeg is, mert beadtuk a felmondást ("My notice period is one month", "I just gave my two weeks' notice").

Szabadság

Szabadságunkat természetesen ne felejtsük el kivenni (book a leave) próbaidő alatt sem, mert szabadságon lenni jó. A szabadságok fajtái: paid leave (fizetett szabadság), unpaid leave (fizetetlen szabadság, ezt 1 évig ne használjuk, mert akkor a segély és a residence permit igénylésének joga késést szenved, hogy úgy mondjam).

Létezik még garden leave, de az más műfaj, a kártékony vezetőket szokták ily módon eltávolítani. Az a lényege, hogy alkalmazásban tartják és fizetik őket, de nem dolgozhatnak, és másnak sem dolgozhatnak. Tulajdonképpen kártékony vezetőnek lenni jó, egy nyugdíjig tartó garden leave a lottó ötöst súrolja, felülről.

A sick leave akkor van, ha betegek vagyunk. Mivel az orvos nem túl hozzáférhető, ezért néhány napot mi magunk is igazolhatunk, évi 5–10 nap nem kirívó. Csak szólni kell a főnöknek (line manager), hogy nem tudunk menni, mert megrándult a klikkelős ujjunk.

Maternity, paternity és adoption leave-et a szülővé vagy örökbefogadóvá(!) váláskor kapunk. A maternity és az adoption leave 52 hét, amiből 39-et fizetnek, a paternity leave szerencsés esetben 1–2 hét.

A hivatalos ünnepnapok (public holidays), amikor nem kell menni dolgozni: Újév (január 1.), Nagypéntek és Húsvét hétfő, három bank holiday (május első és utolsó hétfője; augusztus utolsó hétfője), valamint karácsony (december 25–26.). Ha karácsony vagy Újév hétvégére esik, akkor bepótolják hétköznap.

Magyar lakcím megszüntetése

Magyar lakcímünket a magyar lakcímünk szerinti lakcímnyilvántartóban (jegyzőnél) tudjuk kijelenteni. Ez elvileg lényegtelen, de mostanában (2012.) nagyon sokba kerülhet az elmulasztása, ha például angol rendszámú autót akarunk otthon vezetni. A kijelentkezés a törvény betűje szerint a nagykövetségen is lehetséges, de egyrészt pénzbe kerül, másrészt láttunk már olyat, hogy pár hét után a nagykövetség széttárta a karját, és azt mondta, hogy fáradjunk el Csajágaröcsöge jegyzőjéhez személyesen, mert nekik nem sikerült elintézni.

A hivatal természetesen ragaszkodni fog ahhoz, hogy csak ideiglenesen jelentkezzünk ki, és tartsunk meg egy magyar lakcímet. Ez viszont semmit nem ér, külföldi autónkat ugyanúgy rommá bírságolják az első kanyarban, és rendszámunkat is elkobozzák a derék magyar rendőrök. Ha tehát biztosra akarunk menni, akkor úgymond véglegesen kell kijelentkeznünk. Persze nem kell ezt a véglegest komolyan venni, akár másnap is hazaköltözhetünk, ha úgy tartja kedvünk; az EU-n belül szabadon költözhetünk bármikor.

A hivatal a szándékunk hallatán különféle dolgokkal fog megfenyegetni, úgymint állampolgárságunk elvesztése, útlevelünk bevonása, rengeteg bürokrácia, pokolra jutás és hasonlók. Természetesen egy szavukat se higgyük, egyedül a személyi igazolványt kell leadni a külföldi letelepedéskor (14-es rovat a lakcímjelentő lapon).

Autózás

A tömegközlekedés alaposabb megfigyelése során hamarosan rá fogunk jönni, hogy autózni Angliában legtöbb esetben olcsóbb. Nem kicsit, nagyon. A belvárosban persze napi 8 font Congestion Charge van napközben, meg dugók is ("queues likely"), ott tehát jobb nem kocsikázni, a külsőbb zónák viszont meglehetősen honorálják az autózást. Egyes munkahelyek igénylik is. Nálunk a cégnél a tavalyi rekorder 46000 mérföldet (74000km) autózott munkaügyben, pedig nem teherfuvarozó, irodában dolgozik.

A bal oldalon vezetés a legkisebb probléma, az mondhatni magától értetődő. A fő baj, hogy az utak teljesen össze vannak firkálva hülyeségekkel, vonalakkal, cikkcakkokkal (Ez a szó 6 K betű! Megáll az ész!), rácsokkal, záróvonalnak látszó buszmegállókkal. Ezeket kb. egy hét alatt tanulja meg az ember agya kikapcsolni, innentől a firkák megszűnnek létezni, elkezdünk a lényeges dolgokra figyelni.

Ilyenek a lakosság veszélyeztetése céljából elhelyezett sebességmérő kamerák, ezek sárga színű dobozok az út mentén, előjelző táblával és a mérés helyén az úton keresztirányú csíkokkal. Ha két vakuvillanást látunk, akkor nagy baj van, lehet keresni a neten a "save your uk driving licence" kifejezésre. Városban 30mph a limit, azon kívül 60, autópályán 70. Hát mit mondjak.

Van sok magyartól eltérő jelzés, mindenféle csíkok a padka (kerb) mellett (a dupla piros például a legszigorúbb megállni tilost jelenti), becsíkozott középső sávok, sárga kockás boxok a kereszteződésekben. Ezeket a highway code segítségével desifrírozhatjuk, ezt könyvesboltban is árulják röpke 2 fontért.

A bal kézzel váltást és a felfestés nélküli soksávos kanyarokat szokni kell, az összevissza álló és egyszerre piros és zöld lámpákkal egyetemben.

A körforgalmakban (roundabout) az abszolút jobbkézszabály uralkodik (és másutt is), azaz a belső sávokból kijönni akaró embert bármi áron ki kell engednünk. Ha a körforgalomból a sokadik kijáratnál szándékozunk kimenni, akkor bemenéskor jobbra indexelünk (indicating to the right), és csak a kimenés előtt balra. Nyugodtan bemehetünk a legbelső sávba (lane), ki fognak engedni. Londonban Anglia többi részéhez képest kevés a körforgalom, de vannak lélegzetelállító méretűek.

A zebrákon a gyalogosnak abszolút elsőbbsége van. Másutt viszont jobban teszi, ha szalad.

A teljes angol KRESZ-t és forgalmi rendet persze nem fogom itt leírni, mindenkinek meghagyom a felfedezés "örömét". Ennyivel már el lehet indulni. Az autóvezetéshez kocsit is venni kell, de ez itt nem nagy ügy. Egy 8–10 éves kisautó 500 font (havi fizetésünk törtrésze), és nem olyan állapotban van, mint egy hasonló korú magyar, talán mert a futott kilométerek száma (mileage) megegyezik az óra állásával. Az átírás ingyenes. Ha lejárt a súlyadó (road tax, tax disc), azt használatbavétel előtt be kell fizetnünk, és biztosítást kell kötnünk a kocsira (ezt is megtehetjük a postán vagy a neten).

Vásárláskor a kocsi regisztrációs papírjára (V5, logbook) van szükségünk, ennek hátoldalát kitöltve el kell postázni a DVLA-nak. Ha nem rendelkezik ilyennel az eladó, az egy kicsit gyanús, de kérhetjük, hogy igényeljen újat. Az ebay-en vannak átverős emberek is (A TISZTA NAGYBETŰVEL ÍRT hirdetések rendszerint ilyenekéi [figyelitek a birtoktöbbesítő jel precíz használatát?]), meg messzire is kell menni a kocsiért, egyszerűbb egyet venni a gumtree-ről. Azok itt vannak helyben, olcsók, és át tudjuk őket nézni, mielőtt megvennénk. A kínálat állítólag márciusban és szeptemberben a legjobb, de ennek okát nem tudom. Szeptember elején viszont azért van tele Írországban a szülészet, mert karácsonyra hazamennek a vendégmunkások, és utána mindenféle dolgokat csinálnak, pont 9 hónappal szeptember előtt.

Leggyakoribb márkák talán a Vauxhall (Opel), Rover és a Nissan, ezeket Angliában gyártják. Ismételgessük fennhangon: a Nissan Micra szép, a Nissan Micra nem buzis, a Nissan Micra jó nekünk. Ezután vegyünk egy Citroënt, mert az meg még jobb.

A hirdetésekben a kocsik életkorát a rendszámból tudjuk kikövetkeztetni. Ha a szövegben azt látjuk, hogy P reg, az a P-vel kezdődő rendszámra utal, ezt '97 első félévében osztogatták. Ezen pár éve változtattak, mert a gyártók év végén már semmit nem tudtak eladni, mindenki az új rendszámot várta, hogy villoghasson. A mostani rendszerben kicsit kevésbé nyilvánvaló a kocsi életkora: az évszám utolsó két jegyével kezdődik, és ehhez 50-et adnak hozzá a második félévben (04=2004 eleje, 55=2005 vége).

Létezik egy olyan fogalom, hogy cherished number plates (dédelgetett rendszámok). Ez alatt többnyire a rövid rendszámokat kell érteni (A1, P2, 1HM stb.), de megpróbálnak minden másba is belemagyarázni szavakat (B11 NGO = BINGO), és minél többért eladni. A rendszámok itt ugyanis hordozhatók, örökölhetők, és a jobbak vagyonokat érnek, millió fontos nagyságrendben.

De térjünk vissza a kocsikra. Évente vizsgáztatni kell őket (3 éves kortól), ez műszaki és környezetvédelmi vizsga is egyben, a neve MOT (ejtsd: emótí). Szinte minden sarkon megcsinálják, 50 font. Érvényes MOT, érvényes tax disc és érvényes jogosítvány hiányában a biztosítás is érvénytelen, nagy bátorság tehát úgy vezetni. Mondjuk a rendőr nem szokott megállítani senkit, kivéve ha megfordul (take a U-turn) egy körforgalomban, mert az itt gyanús.

A szerelőműhelyek (garage, service centre) olcsók és a magyar viszonyokhoz képest jól dolgoznak. Érthető is, mert az autó mindennapi használati tárgy. A megbízhatósági statisztikák és a várható szervizköltségek publikusak. A biztosítás drágább, mint Magyarországon, de ez csak a sokezer köbcentis monstrumoknál kezd zavaró lenni. A felelősségbiztosítás neve third party, de általában third party+fire&theft a minimum, kisebb autókra évi 250 és 500 font között. A teljeskörű Casco neve comprehensive, az autómentés car breakdown cover.

Akit az új kocsik érdekelnek, az a glass oldalán tud megfelelő piacismeretre szert tenni.

Használtaknál a szervizkönyv (service history) itt elég sokat nyom a latban, és a HPI-nél azt is megkérdezhetjük, hogy van-e valami gáz a kocsival tudomásuk szerint. A helyi autóklubnak (AA) is vannak erre nézve releváns szolgáltatásai.

Magyar jogosítványunk Angliában mindenféle papírmunka nélkül is érvényes, de ha elküldjük a DVLA-nak, 45 fontért kicserélik angolra. Ehhez a postán kérhetünk D1 formanyomtatványt (ingyenes). Hivatásosok, teherautósofőrök D2-es nyomtatvánnyal tehetik meg ugyanezt. Ha nincs a postán, akkor a DVLA küld egyet kérésre. Az angol jogosítvány ezután lakcímigazolásnak is jó, de ez azzal jár, hogy minden lakcímváltozást azonnal jelentenünk kell, fejvesztés terhe mellett.

Lakásvásárlás

Ezt még talán korai elkiabálnom, de elég könnyűnek tűnik itt a lakáshoz jutás. 0% önrésszel (deposit amount) is találunk hitelezőt, de 5%-ra már szinte mindenki ad lakáshitelt (mortgage), még a skót özvegyasszonyok bankja is. Útlevél kell hozzá, bankszámla, és egy állandó munkaszerződés. (Akiben most buzgalom ébredt Grétsy Lászlóhoz fordulni, azzal közlöm, hogy a magyar helyesírás szerint itt vesszőt tehetünk az és elé. Nagyon helyesen.)

Az árak természetesen a csillagos égben vannak, 150000 font környékén kezdődnek a házak, de a jobbak inkább a duplájánál. A magyar értelemben vett lakások nem jellemzők. A semi-detached house a leggyakoribb, ez párosával összeépített ház, egy közös fala van a szomszéddal. A detached house teljesen különálló. Pont úgy, ahogy angolórán tanították.

A freehold jelenti azt, hogy valódi tulajdonosai vagyunk a háznak, de vehetünk leaseholdot is, ami egyfajta bérleti jog, például 90 évre szóló. Általában évente fizetni kell valamennyit a területért, de a tulajdonos (freeholder) kötelessége karbantartani a lakást.

Ha veszünk valamit, akkor illetéket (stamp duty) kell fizetnünk, ez 0 és 4% között mozog, normál házakra 1%. Kell még valamilyen felmérést végezni, legalább értékbecslést (valuation report), de kérhetünk homebuyer survey-t vagy akár building survey-t is, ha igazán alaposak akarunk lenni. Ennek költsége (survey fee) párszáz font, értékfüggő. Ha mindez megvan, akkor az ügyvédek (solicitor) dolgoznak még egy kicsit rajta a tulajdoni lapokkal (title deed) és egyebekkel, és végül megvehetjük a házat. Fontos tudni, hogy Angliában még az írásban tett vételi ajánlat sem kötelez, tehát a szerződés aláírásáig nincs kötöttségünk. Az adásvétel mindig ingatlanügynökségen keresztül zajlik.

Lakástulajdonosként az önkormányzatnak adót (council tax) kell fizetnünk. Ez értelemszerűen attól függ, hogy hol vettünk lakást.

További teendők

Ha tartósan Angliában kívánunk élni, akkor a későbbiekben tehetünk lépéseket az angol állampolgárság irányába. 1 év folyamatos munkaviszony után jön az EEA residence permit (EGT letelepedési engedély), 5 év után pedig az Indefinite Leave to Remain (ezt meg sem próbálom lefordítani). Ennek megszerzése után 1 évvel már lehet pályázni az állampolgárságra (British Naturalisation), amihez egy brit útlevél jár, személyi igazolvány ugyanis Angliában nincs. Persze ennek van pár egyéb feltétele is, de azok nem túl kemények (pl. épelméjűség).

Igazából mindez opcionális, és szinte semmilyen hátrány nem éri az embert, ha nincsenek ilyen papírjai. Még a turulmadaras igazolványát is gond nélkül cserélheti unikornisosra, ha az MI6 oldalán járva a munkábajáráshoz adott ingyenbicikli ilyen irányú késztetést ébresztene benne. Csak legyen türelme kivárni a developed vetting néven ismert átvilágítást (6 hónap).

Amire ügyeljünk: Magyarországon a kivándorlást követő év(ek)ben még kell beadnunk adóbevallást, ha volt otthon jövedelmünk. Ehhez elég egy 3000 forintos egészségpénztári kifizetés is, ami átcsúszik a következő évre.

Angol

Ma is tartunk angolórát. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy mit kell mondani a következő szituációban: épp a WC-n ülünk, nincs rajta zár, és mások azon buzgólkodnak, hogy ránknyissák az ajtót. Naugye. Bezzeg a parti tapadócsiga, azt tanítják a gimnáziumban.

A WC-t itt toiletnek (ejtsd: tojlet) vagy loo-nak hívják, nem finomkodnak a restroom vagy men's room kifejezésekkel, mint Amerikában. A WC-nek két üzemállapota van, engaged/occupied (foglalt) és vacant (szabad). Beszélhetünk még arról is, hogy egy WC full, azaz megtelt, de ez nem azt jelenti, hogy sok bent az ember, hanem hogy valaki kellemetlen takarítási munkálatoknak néz elébe. De visszatérve a konkrét esetre, elég annyit mondani, hogy "Don't!", vagy kevésbé úri körökben: "Get lost!".

Arra sem emlékszem, hogy valaha is tanultam volna az elektromos elosztó (extension lead) vagy hosszabbító nevét angolul. Bezzeg a parti tapadócsigát, azt igen. Az ötös elosztó 5-way extension lead, a sima hosszabbító pedig single socket extension lead. Jó eséllyel első nap szükségünk lesz erre a szóra, mit fogunk hát mondani, ha csak a parti tapadócsiga jut eszünkbe?

Az angolok kedvenc igéje a mind. Mind the gap: ügyelj a résre. Ez nem az a rés, amire a cserkészek ügyelnek, hanem ami a metróban van a vonat és a peron között. Mind your head: ügyelj a fejedre. Mind your step: ügyelj, hová lépsz. Do you mind if I eat some boiled okra? – Nem baj, ha eszek egy kis takonyszószt? (Ezzel a zseniális példamondattal egyúttal bemutattam az okra nevű zöldségből főzött ételek állagát is. Ahogy az angol közmondás tartja: "Eating boiled okra is rather like eating snot. But it's TASTY snot.")

A mind-hoz hasonlóan népszerű szó a sort out (elrendezni a dolgokat, rendezni ügyeinket) és a fingers crossed (remélhetőleg). Van, aki babonásan keresztbe is rakja az ujjait, mikor ezt mondja. Fingers crossed, I'll get a raise – Remélhetőleg kapok majd fizetésemelést.

Ó cséndzs: így mondják azt, hogy mindenki szálljon át (all change). Rossz lóra szálltunk, nem közlekedik tovább. Kirágta a metrót a kisegér.

Ha dacolni akarunk egy állítással, és magyarul azt mondanánk, hogy "de igen!", az angolul nem úgy lesz, hogy "but yes!", ettől még engem is kiráz a hideg. Helyette azt kell mondani, hogy "yes, it is!" vagy "yes, I do!", vagy valami hasonlót, a kérdéstől függően. A dacoláshoz tehát gondolkodni is kell.

Hasonlóan magyar hiba, ha azt mondjuk, hogy I'll go to you. A come és a go ige ugyanis ez esetben a figyelmünk tárgyához képest értendő, tehát a helyes megoldás I'll come to you, amikor el akarunk menni valakihez. Ha elfelejtenénk, akkor emlékeztető gyanánt nézzünk természetfilmeket. Amikor a főszereplő elmegy, nem azt mondja, hogy "I'm going, baby", hanem hogy "I'm coming", bizony. Tanulni öröm.

A magyarok előszeretettel keverik a sorry és az excuse me szavakat is. A sorry-t helyesen akkor mondjuk, mikor bocsánatot vagy elnézést kérünk, vagy ha nem értjük, amit mondanak. Az excuse me inkább figyelemfelhívásra, megszólításra szolgál, esetleg egy kis türelmet kérhetünk vele. Szarkazmusra is alkalmas: excuse me while I die of excitement (menten meghalok az izgalomtól). Az viszont rosszul veszi ki magát, ha felrúgunk valakit a metróban, és utána még a figyelmét is magunkra akarjuk vonni.

Hallottam már olyat is, hogy "furcsa emberek ezek a magyarok, csak annyit mondott, hogy hello, és elment". Tehát: a hello az itt találkozáskor van. A távozásra a goodbye, bye-bye szavakat használjuk, vagy közvetlenebb társalgásban a see you-t és a cheers-t.

Találkozáskor mondhatunk olyanokat, hogy good morning vagy afternoon, ez elég formális. Mondhatunk annyit is, hogy hello, ez is teljesen rendben van bárhol, kivéve a távozást. A hi, hiya ennél közvetlenebb.

Ha már az előbb szóbakerült a cheers: ez aztán mindent jelent. Legjellemzőbb jelentése a szívesen (formális változata a you're welcome), de jelenti azt is, hogy kösz (thanks), jelenti azt is, hogy csá, vagy hogy viszlát (see you), és jelenti a kocsmában azt is, hogy egészségedre (cheers). Talán ezért van az, hogy mikor Magyarországot látott angolokkal hoz össze a sors, akkor ők azzal köszönnek el szép magyar kiejtéssel, hogy egészségedre. Bizonyára alaposan megismerték a magyar kocsmakultúrát, talán éppen Bumbi user kocsmaturizmus kurzusán. Vonalban levő kocsmaidegenvezetőink tehát vegyék fontolóra, hogy a cheers jelentéstani mélységeire ezentúl felhívják vendégeik figyelmét, már ha még hagyott bennük erre elegendő agyi kapacitást az olcsó magyar alkohol.

Ezen a ponton tanuljunk meg egy lengyel szót is, ami Londonban akármire is jó lehet: dziękuję. Kiejtése kb. cse kuje, jelentése köszönöm. Tak: igen, nie (nye): nem. Ty świnia (tü svinnyá): Te disznó!

Ha egy esemény helyszínét akarjuk definiálni, akkor a place szónál elegánsabb a venue. A papírbolt nem paper shop, hanem stationery; a notebook nem notebook, hanem inkább laptop. A notebook ugyanis a jegyzetfüzetet is jelenti. A kassza till, a chips az crisps, a háziorvos surgery, a gyümölcstea infusion, a tangóharmonika accordion, az utcai zenészeknek kijelölt hely busking pitch, a zománcbéka pedig enamelled frog. Ezek is vannak olyan fontos szavak, mint a parti tapadócsiga.

A start ige gonosz: ha elindulunk valahonnét, azt inkább máshogy fejezzük ki (leave). A starttal jellemzően elindítunk dolgokat vagy elkezdünk dolgokat. (A magyarok persze nem adnak az ilyen finomságokra: a reptéren a departed/taxied fordítása "elgurult". Mint az üveggolyó az ágy alá.)

Angolul olyat nem mondunk, hogy jó étvágyat, az angol konyha ismeretében ezen nem kell fennakadni. Enyhe kulturális különbség mutatkozik orrfújás terén is, itt a többség inkább nem fújja ki az orrát, néhányan egyenesen szívják. Az őrület határát súrolja, mikor valaki a buszon három másodpercenként szív vissza az orrába egy ötcentis okraszószt, és ilyet amúgy normálisnak tűnő nők is elkövetnek. A kérdést természetesen körüljártam, és arra jutottam, hogy az orrfújás Angliában nem tabu, de valamiért mégis kerülik. Rejtély. A papírzsebkendőik is gyengék.

Az angolok állítólag úgy csajoznak, hogy leszólítanak nőket a kocsmában. Itt kicsit más persze a kocsma (pub), de én gyanakvással tekintek az olyan nőre, aki egy füstös kocsmában vedeli a sört vagy a cidert (almabor). Engem ellenben a nők szólítanak le, és ehhez kocsmába se kell mennem. Különösen gerjednek a választékos szavakra. Ha olyat szólok, hogy predominantly vagy hogy penultimate, attól teljesen kész vannak. Pár perc logikus érvelés után már bármire hajlandóak lennének, perverz dolgokat súgnak, és a tánctudást sem forszírozzák. Persze nekem elveim vannak, nekik meg férjeik. De egyre gyakrabban érzem úgy, hogy megáldott engem az ég ezekkel az elvekkel.

Ha számokat akarunk kiejteni, akkor a kétjegyűekig mondhatjuk simán. Annál tovább kevesen tudnak számolni, és változó, hogy hogy mondják a számokat, általában nem a hivatalos módon. 130 = one-thirty, 3500 = thirty-five hundred, 15000 pounds = fifteen K vagy fifteen grands. A grand ugyanis 1000 fontot jelent, akárcsak a K. A régi évszámok kettesével tagozódnak, a telefonszámok szigorúan egyesével, de a dupla-tripla számjegyeket összevonják. 1977 = nineteen seventy-seven, 07775440132 = o triple-seven five double-four o one three two. (A telefonszámokat tanuljuk meg röptében leírni, vagy rögzítsük telefonbeszélgetéseinket.) Az IP címekben a háromjegyűeket már egyesével mondjuk: 172.17.6.3 = one seven two dot seventeen dot six dot three. Ha azt halljuk, hogy two double-o seven, az nem két James Bond, hanem 2007. Nem logikus, de ez van. Ebben a bekezdésben egy úgynevezett life skillt ismertettem. Látható tehát, hogy milyen nehéz itt életben maradni :)

Egy igazi csemege: tailgating. Ez kb. azt jelenti, hogy rátapadni valakire. Használják az utakon (mikor belebújik valaki az előtte haladóba), az ajtókra (amikor a belépőkártyás ember után csukódó ajtón bebújik más is), de még brókerekre is, akik feltűnően példát vesznek bennfentes ügyfeleikről. Aki járt még a sorompóval zárt fizetős M5-ön, az bizonyára érzi a jelentését.

Vannak a neten tematikus angolt kínáló oldalak. Ha tehát pincérként tervezünk karriert, az ugyan nem tárgya ennek a leírásnak, de könnyen megtaláljuk hozzá a teljes szükséges szókincset. A pincérek egyébként készpénzben szeretik kapni a borravalót, a kártyás fizetésből ugyanis nem sok jut el hozzájuk.

Ha nagyon nem értik az angol kiejtésünket, megpróbálhatjuk magyarosan is, néha segít, különösen más bevándorlókkal szemben. Az angolok legfeljebb azt gondolják majd, hogy valahonnét északról jöttünk, netán egyenesen Skóciából. Van egyébként legalább egy szó, ami dacol a tanultakkal, és amiben az angolok magyar rövid A hangot ejtenek: Ruislip (ejtsd: rajszlip). Az oftenben itt ejtik a t betűt.

A 10 dekát elegánsan úgy mondjuk, hogy quarter pound (negyed font). Egy angol pint (ejtsd: pájnt) 5,7dl. Egy stone az 14(!) font, magyarul 6,35kg. A standardizált mérnöki inch 2,54cm, mint az köztudott. A rakott krumplit 200℃-on sütjük, ami 6-os fokozat.

A hirdetésekben szereplő ono jelentése: or nearest offer, azaz irányár. A no onos ennek ellentéte: nincs alku. Aio: all in one. QD – na ezt nem találnátok ki. QD = Queue behind D, azaz várakozzon ön a D betű mögött. A pályaudvarok tele vannak QA, QD és hasonlókkal.

Valószínűtlen bár, de munkahelyünkön találkozhatunk olyannal, hogy car pool. Ez azt jelenti, hogy többen járnak egy kocsival egy adott helyről, és betársulnak a benzinpénzbe, vagy időnként cserélődik a sofőr. A bikakábel angolul jump lead. A benzin petrol, a benzinkút petrol station, a leállósáv hard shoulder.

A pepperoni szalámit, egész pontosan olaszkolbászt jelent; a magyar értelemben vett pepperoni az green chili. A walled garden itt nem IPTV szakzsargon, hanem kastélykert.

Ha a selejt kifejezést akarjuk egy tárgyra használni, amidőn az lelki békénket veszélyezteti, azt mondjuk: stupid thing! Ha ennyiből nem ért, szükség lehet az eat flaming death és a bloody hell kombinációkra is. Különösen ha Windows fut rajta.

Emlékszik még valaki, hogy hogy mondják angolul a parti tapadócsigát?

Ingyen

Londonban a szállás és a közlekedés drága, de rengeteg dolgot lehet ingyen csinálni vagy beszerezni. A legtöbb múzeum és kiállítás ingyenes, vannak kiváló parkok és kertek mindenfelé, és komolyzenei koncerteket is hallgathatunk ingyen vagy pár font adományért cserébe.

Részt vehetünk ingyenes angol nyelvtanfolyamokon, az ESOL/TESOL (Teaching English to Speakers of Other Languages) alsóbb szintjeit helyenként ingyen tanítják. Ez tisztán szóbeli, a beilleszkedésre kihegyezett angol. Be lehet iratkozni gyakorló iskolába is, ahol tanárokat képeznek, ott rendes angolt tanítanak ingyen. Vannak más tanfolyamok is, görkorcsolyázástól hegedülésen át tortadíszítésig, érdemes szétnézni a hotcourses.com-on. Persze ezeknek töredéke ingyenes csak, de az is épp elég.

A könyvtárak egy része is ingyen van, főleg a kisebbek. Lakcímigazolás sem feltétlenül kell, és ideiglenes belépőt is lehet kérni. Nem a könyvek érdekesek számunkra, hanem hogy a könyvtárban szinte mindent meg lehet kérdezni, amit nem tudunk a helyi viszonyokról. Segítenek eligazodni álláskeresésben, ügyintézésben, nyelvi kérdésekben. Ez egy válasz arra, hogy mit csináljon az, akinek nincsenek angol kapcsolatai. A könyvtár igen gazdag információforrás. Általában netezni is lehet (ingyen), de elég lepukkant gépek vannak elég gagyi lehetőségekkel (explorer+word), és maximum 1 órán át használhatjuk őket.

A "mindent veszünk" klub első számú kedvence természetesen a gumtree ingyen elvihető rovata, ahol halott német katonától tulipános ládáig minden van, csak el kell menni érte. Költözéskor sokan nem tudják vagy nem éri meg magukkal vinni a dolgaikat, ilyenkor szert tehetünk szinte új mosógépre, bútorokra, TV-re, monitorra, ágyra, vagy akár komplett konyhára.

Szerveznek a városban mindenfelé car boot sale-eket, ahol a csomagtartóból árulják az emberek a megunt dolgaikat jelképes összegért. Egyik Miffy nyulam is innét van. A londonfreelisten egész vásárnaptárat találhatunk, hogy mikor hol van ilyen. A londonfreelist egyébként is megemlítendő, precízen össze vannak ott gyűjtve az események. Gyerekeseknek különösen ajánlott, mert úgy helyezhetik a dedet ingergazdag környezetbe, hogy nem kell fizetni érte.

Új biciklit nem adnak ingyen, de folyamodhatunk cselhez: ha már dolgozunk valahol, akkor a cycle scheme keretében megkérhetjük munkáltatónkat, hogy vegyen nekünk egyet. Ő nagyjából féláron fogja ezt megtenni (VAT, azaz ÁFA nélkül, és a bruttó fizetésünk legfelső kulccsal adózó részéből), és a biciklit 1 éves lízing keretében bocsátja rendelkezésünkre. Egy ultrakomoly 300 fontos Treket 150-ért kapunk meg, azt is csak egy év alatt kell kifizetni. Természetesen a munkáltatónk vagy a biztosítónk ezt a részt is átvállalhatja, ha úgy érzi. Aki folyton hegyeket biciklizik körbe, és az 5300 fontos Trekek iránt érez vonzalmat, az bizonyára tudja ezt értékelni. A magamfajta couch potatoknak a 200 fontos bicikli is túl jó.

Tömörített változat

Gondolkodtam rajta, hogy a UNIX programozás népszerűsítése gyanánt megírom a tennivalókat Makefile formátumban is, de győzött a lustaság. Azt is megtehetném, hogy sárgával összefirkálom az írást, ahol valami fontos van, de fogalmazzunk úgy, hogy kettő-nullra győzött a lustaság az esztétikai érzék. A CSS-ben azért benne hagytam a lehetőséget.

Inkább írok ide egy rövid listát a teendőkről. Játék és muzsika 2 percben:

Hibaelhárítás

Van két komoly hiba, amibe beleeshetünk:

Tünetek: egy magyar gettóban élünk szobánként kettesével babkonzerven, 5,35-ös órabérért mosogatunk diplomával és nyelvtudással, kirekesztőnek érezzük az angolokat, és különféle fórumokon masszírozzuk egymás sirámait.

Megoldás: ha az ember egy kicsit kinyitja a szemét (vagy a Loot-ot), akkor láthatja, hogy lehetőségek márpedig vannak, és még a portás is 7 fontot keres. Magyar iskolázottságunk itt a legmagasabb kategóriákon is túlmutat, gyengének gondolt angoltudásunk pedig több mint elég. A papírokon sem sok múlik: érettségivel is kereshet valaki 15 fontot óránként, ha amúgy ért valamihez. Számítógépes téren most extrém nagy hiány van, és a jelentkezők többsége olyan szinten inkompetens, amiről álmodni sem mernénk.

A klimatizálódás és a munkakeresés ezzel együtt is eltart 3–6 hétig. Lassú cégek még ennél is tovább ülnek a papírokon, de ők magukra vessenek. Az ügynökök többsége is elég hanyag, ne essünk tehát pánikba, ha a második héten még senki nem hív. A kezdeti bizonytalanság valóban nehéz, de ennek oka inkább saját gondolatainkban keresendő, tehát ki lehet kapcsolni. Bármelyik pillanatban kaphatunk egy állást a derült égből, és akkor onnantól már nem ketyeg az óra.

Természetesen ne bízzuk el magunkat túlzottan, és ne becsüljük túl a lehetőségeket, igyekezzünk a valóságnál maradni. Két hét alatt itt sem lehet nyugdíjba menni (sajnos), de sokkal kevesebb a gátló tényező, szabadabb az ember.

Tada.wav

Hát ezt is megírtam végre. A Windows felhasználók most játsszák le a C:\Windows\Media könyvtárból a tada.wav-ot :)

A szöveg koherenciája talán nem az igazi, sokszor félbe kellett hagynom az írást és a zárójelek is tobzódnak, de a tartalom remélhetőleg mindenkit kárpótol. Ez az útmutató eléggé a munka körül forgott (közkívánatra), de remélem, senki nem a majdani munkahelyén szeretne elhunyni sztahanovizmusban. Szólhatnék a szabadidő eltöltéséről is, de az hosszú lenne, és abban már megelőztek az angol iskolák.

Ha valaki úgy dönt, hogy Londonba költözik, annak ez az írás jó kiindulási pont és linkgyűjtemény, de korántsem teljes. Emailben megtalálható vagyok, igyekszem segíteni. Természetesen nem kell rám hagyatkozni, egyedül is lehet boldogulni. Tudok valakit, akinek sikerült :)

Kellemes Kivándorlást Kívánok!


2008-as feljegyzések

A kocsmákban a dohányzást 2007 júliusától betiltották, az ottani légkör tehát már belélegezhetővé vált. A pubok nagy részében lehet kapni meleg ételt, itteni viszonylatban jó minőségben és olcsón. A Wetherspoon hálózat tagjai mindkét tekintetben elég jók. Rendelni többnyire a pultnál lehet, az asztalunk számával, ahová a kaját utána kihozzák. Borravalót nem kell adni, de ha akarunk, akkor formailag az a módja, hogy a csapost meghívjuk egy pohár sörre (italrendelés végén: "and one for yourself", "have one for yourself"). Ez csak a kocsmákra vonatkozik, az éttermek hagyományos borravalóval működnek. (Kivéve, ahol azt is automatikusan számlázzák: ezt egy service nevű tétel jelzi.)

A buszok egy részén elkezdtek végre kijelzőket felszerelni. Egy narancssárga LED-kijelző mutatja a végállomást ill. menet közben a következő megállót, és ezt be is mondják. Így már számottevően egyszerűbb a kívánt helyen leszállni. Az angolok szerint erre a vakok, süketek és értelmi fogyatékosok miatt van szükség :)



v1.0: 2007. március 23. gumo@lucifer.kgt.bme.hu
v1.1: 2007. június 12. gumo@lucifer.kgt.bme.hu
(50£ bankjegy, jogosítvány lejárat, EHIC, vonatbérlet, jobserve, érettségi)
v1.2: 2007. július 20. gumo@lucifer.kgt.bme.hu
(503L->522L, WRS 70->90 font, új NI number helpline)
v1.3: 2007. szeptember 18. gumo@lucifer.kgt.bme.hu
(electoral roll, fogorvos)
v1.4: 2008. február 15. gumo@k64.org
(jogosítvány D1/D2, 2008-as feljegyzések: kocsmák, buszokon kijelzők)
v1.41: 2010. január 2. gumo@k64.org
(Oyster a londoni vonatokon)
v1.5: 2010. március 15. gumo@k64.org
(522L->647L, SkypeIn helyett angol SIM)
v1.51: 2011. június 28. gumo@k64.org
(WRS megszűnt)
v1.6: 2012. május 10. gumo@k64.org
(LinkedIn, OEP kijelentkezés, magyar lakcím kijelentése)
v1.61: 2012. szeptember 26. gumo@k64.org
(National Numbers link eltávolítva a website kérésére)
v1.62: 2012. október 23. gumo@k64.org
(A linksentinel barmok nem hagynak békén, levettem a gumtree-s linkeket is. A marketingesek azt képzelik, hogy csak engedéllyel lehet linkelni, és könnyebb rájuk hagyni.)