Boldog új évet mindenkinek! Ez most csak egy gyors helyzetjelentés, mert már sokan tudakolták, hogy hová tűntem.

Itt vagyok, rossz pénz nem vész el. Nem vitt el a H1N1 se, vaklármának bizonyult. A lefolyása kb. félúton van a megfázás és a normál influenza között, szóval nem kellett miatta atombunkerbe vonulni.

Örömmel jelenthetem továbbá, hogy szeptemberben nagyot lépett előre az orvostudomány. Már régóta álmodoztam arról, hogy kivágják azt a problémás fél köbcentit a fogam alól, és most végre sikerült. Persze a fogorvos először szemérmesen foghúzásként kezdte, de aztán műtét lett a vége, és mégiscsak elpusztította az inkriminált területet egy nagyon kiváló vízhűtéses marófejjel, annak rendje és módja szerint, ad maiorem gloriam medicinae.

Az egyik asszisztense sok Moby Dicket olvashatott, mert jobbról olyan erővel csáklyázta meg a számat, hogy az beszakadt, de hát a szépségért meg kell szenvedni. Két hónap alatt meggyógyult minden, és most már arany életem van, nem dagad, nem vérzik, és az a pokoli fejfájás is megritkult, szabadon járhatok-kelhetek a világban. A karácsonyi evőkúrát így aztán már november végén sikeresen teljesítettem, a bejglivel együtt.

Úgy érzem, a fejem is kezd egy kicsit kitisztulni, pedig hosszú és decens leépülésnek néztem elébe. Ez most határozatlan időre elmarad.

Elküldtek Cultural Awareness Trainingre is. Ezt eredetileg angol vezetőknek szánják, és arról szól, hogy paraméterekbe és számokba foglalják a mindenféle kultúrákat. Ez a része a dolognak persze meglehetősen haszontalan (és a modell sem pontos), de az informális részekből egy csomót lehet tanulni.

Ha például koreaiaknak írunk emailt, akkor a címzetteket szigorúan rangjuknak megfelelő sorrendben kell írni, és véletlenülsenem piros betűvel, mert az Kelet-Ázsiában egy implicit halálos ítélet. A laza mozdulattal zsebrevágott névjegy sem hoz osztatlan sikert arrafelé.

Brazíliában bezzeg sokkal lazábbak, róluk azt lehet tudni, hogy a pincért az asztalhoz oda kell sziszegni. Az indiaiak a kövér nőkre buknak. Az izraeliek hangerejét el kell osztani tízzel. A magyar társadalom élesen két részre válik (hát már itt is tudják...).

Az angolokról (britekről) sok szó esett, és megerősítették a bennem már régóta motoszkáló teóriát, miszerint a kocsma az angol ember nappalija. A kocsmát ugyanis takarítják és fűtik. A kocsmában van TV és újságok. A kocsmában lehet biliárdozni és sakkozni, sőt időnként szerveznek élő koncerteket és vetélkedőket is. A kocsmában tudnak főzni. A kocsmába lehet vendégeket hívni és rendezvényeket tartani.

Az angolok otthonáról ilyen sok szépet a legritkább esetben lehet elmondani, rendszerint a szemét áll benne hegyekben, és a többi civilizációs vívmányban sem jeleskednek, nemhogy még a Feng Shuiban. Leginkább ez lehet az oka annak, hogy még a közeli barátokat sem szokás a házhoz hívni, ha valamit a kocsmában is el lehet intézni.

Az angol kultúra másik kardinális eleme a közvetlen kommunikáció kerülése. Határozott nemet mondani valamire meglehetősen durva dolog, legfeljebb egy "kérsz jeget a kólába?" típusú kérdésnél fogadható el. A konfliktusokat sem szokták közvetlenül kezelni, ha valakinek problémája van a másikkal, akkor az a főnökével fogja ezt megbeszélni. Erre Magyarországon sokan azt mondanák, hogy spicli, meg hogy fúrógép, de nem. A főnökök ilyenkor külön-külön ülnek le az érintettekkel, és többnyire sikerül is megoldani a nézeteltérést békésen. Igaz, otthon is tanítanak konfliktuskezelést a vezetőknek (már ahol), de a magyar kultúrában a közvetlen kommunikáció dominál (értsd: életre szóló sértések).

Az angolok legfeljebb az időjárást sértegetik (treacherous weather). Most például hazaáruló az időjárás, mert −5 fok van éjszaka, és talán még hó is fog esni. Mint megtudtam, a nottingham-i jégcsarnokot is annak emlékére emelték, hogy 1895-ben hasonlóan áruló időjárás volt, és befagyott a Trent folyó.

Mutattak példát, hogy milyen az, mikor egy angol felsővezető igazán begorombul. A levelében először megköszöni az együttműködést, aztán hosszasan sajnálkozik, hogy talán nem jól fejezte ki magát, talán félreérthető volt, végül az utolsó pár sorban kinyögi, hogy mikor 5 darabban egyeztek meg a tárgyalások során, akkor konkrétan 5 darabra gondolt, és nem 2-re. És ez a levél az a kategória, mikor a cég már feni a jogászokat.

Amit nagyon használnak az angolok a kommunikációban, az az arckifejezés. Minket ez annyiban érint, hogy ha jó magyar búvalbélelt arcot vágunk Angliában, akkor 5 percenként jönnek oda megkérdezni, hogy mi van már, "Are you OK?". Állásinterjún semmiképp ne próbáljuk ki.

Karácsony előtt voltam mindenfelé szerteszét. Magyarországon, "ABBA" koncerten Nottingham-ben (50+ robotlámpájuk van, de csak középszerű énekesnőik), Leeds kastélyban, Derby-ban (ejtsd: dárbi), Brightonban, Windsorban, Bournemouth-ban, Temze fesztiválon és Legoland-ben, meg amit még elfelejtettem. Nota Bene: Legoland előtt lehet kapni krémsajtos fahéjas csigát.

Újévkor Londonban jártam, és balga módon nem vittem kamerát, mert azt hittem, hogy az angolok úgyis másnaposan agonizálnak majd otthonaikban, meg hideg is van, nem lesz semmi látnivaló. Hát rosszul hittem, a gyerekeiket kizavarták, plusz végigment Westminster City-n párszáz zenekar, táncosok, iskolák, motoros galerik, minisek, skótok, karneválozók, jelmezesek, meg ami a csövön kifér. A teljes London Parade.

Winter Wonderland-be se vittem kamerát, mert arról meg azt hittem, hogy majd bedobnak a Hyde Park sarkába egy óriáskereket, aztán annyi. Hát, ööö... Felszereltek egy fél Thorpe Parkot 1 megawattos detonatorral és más komoly játékokkal, egy komplett jégpályát, és vagy 50 kajás-vásáros bódét, jelentős részüket Bratwursttal. Tartogat még meglepetéseket a fizikai világ.

Brightonban pedig láttam olyanokat, akik vietnámi harcsából csinálnak fish&chips-et. Magyarok.

Meglepően sok magyar van mindenfelé mostanában, bármerre megyek, folyamatosan magyar beszédet hallok. Londonban és Windsorban még csak érthető, de egy nap 3 magyar családba botlani a staines-i Sainsbury's-ben, két magyar társaságba a főutcán, három másikba Brightonban, magyarokba ütközni Leeds-ben, ez azért furcsa. Úgy tűnik, megindult a tömeges kivándorlás. Az ismerősök közül is többen jöttek az utóbbi időben, beleértve két komplett orvos családot. Érthető végülis, otthon megszerezni könnyű a tudást, itt meg eladni.

Amikor a tanácstól jött valami számlálóbiztos, az csak hüledezett a Masters's degree-k hallatán, és mikor említettem neki, hogy a konyhában épp orvosok ülnek, akkor teljesen kész volt.

Októberben meglátogatott Ági, aki az Ágik és Ferik sorában az első, azaz Ági1. Iszonyatosan bírja a hullámvasutat, még akkor is vigyorog, mikor a körülötte ülő lúzerek már rég megfogadták, hogy ez volt életük utolsó ilyen baklövése:

Én ilyen durva fűrészelős hullámvasutakra manapság már nem ülök fel, elég nekem a Stealth is, ami 2 másodperc alatt gyorsul 140-re. Az a fajta gyorsulás és szembeszél nem az ember szoknyácskáját libegteti, hanem a komplett arcát.

Karácsonyra nem mentem sehová, és milyen jól tettem! Feri2-ék orbitális BKV kalandtúrában részesültek, járattörlésekkel, repterek közti vaktában rohangászással, megtelt járatokkal, bizonytalansággal és végül jobb híján egy bécsi landolással. Zita hasonlóképp, aznap London helyett Birmingham-ben tették le, aztán láncreakcióban késték le egymást a buszai, pont úgy, hogy a másnap délutáni interjúra még odaérjen, de aludni előtte már ne tudjon.

Megjegyzem, ezt a napot a tibeti asztrológia "nine bad omens" (kilenc rossz ómen) néven emlegeti, mikor is jobb nem kezdeni semmibe, mert az úgysem fog sikerülni. Szerintük jobb tehát, ha ilyenkor csak eszünk-iszunk-játszunk. Én pont ezt tettem, a munkatársakkal csocsóztam munka helyett, és lám, nyertem. Továbbá úgy rémlik, hogy két éve ezen a napon egy koncertre voltam hivatalos, és már egy csomó ideje vártam hiába a buszra, mikor is megállt mellettem egy TfL-es kocsi, és leszerelték a buszmegállót. Ó...

Hogy pontosan mikor van ez a nap, az változó, a tibeti naptár ugyanis egy elég abszurd dolog. Holdhónapokra épül, ezekből 12 vagy 13 van egy évben, mikor hogy sikerül. Az év véletlenül sem az első hónappal kezdődik, és néha egy hónap kétszer van egymás után. A napok meg változó hosszúságúak, ezért néha egy-egy dátum kétszer van vagy éppenséggel kimarad, hogy például ne jöjjön egymás után két hétfő. Engem ennél jobban nem izgatott a kérdés, de állítólag egy röpke öt éves képzés után már egész jól eligazodik az ember a tibeti naptárban, sőt a Nap-Hold-bolygók állását is ki tudja számolni segédeszköz nélkül.

Ez olyan nehézségű matematikai probléma, amit az átlagember fel sem fog. Már a főbb pályaelemek és perturbációk számítása is veszettül összetett, a naprendszerünk pontos modellezése pedig nagyon messzire vezet. Arról csak annyit mondhatunk, hogy a bolygók mozgása összességében kaotikus attraktorokat követ, és bár rövid távon stabil, de egy 0,00000001%-os hiba (mint amilyen a Himalája csúcsára szálló porszem) teljesen más eredményt ad millió éves távon; kb. ennyin múlik, hogy a Merkur a Földet trafálja majd el vagy a Napot, esetleg egyiket sem. Megint csak az jut eszembe, hogy a történelemkönyvek íróit beiskoláznám egy ilyen 5 éves gyorstalpalóra, aztán majd jöjjenek vissza az ókor építészetére vonatkozó hamubasült marhaságaikkal, ha ki tudják számolni legalább a következő napfogyatkozás helyét és idejét.

Nekem csak a Balkán British Airways rontotta a hangulatot karácsony előtt. Azt nem róhatom fel nekik, hogy buzeráns néger pasi ült mellettem, aki folyamatosan átnyúlkált, meg az ölembe rakta a kezét, erről nem ők tehetnek. Az már egy kicsit neccesebb, hogy csak beszállítás után döntött úgy a pilóta, hogy mégis inkább javítsuk meg a hibát az egyik szárnyon. Ennél is aggasztóbb, hogy a kifutópálya elején jutott eszébe, hogy tankolni kellene, és emiatt vissza kellett gurulni és várni egy csomót. Ami viszont igazán kiverte a biztosítékot, az a taxis hiénák Heathrow-n.

A bő két órás késés miatt ugyanis lekéstem az utolsó buszt, és a pilóta egy félreérthető megjegyzése miatt azt hittem, hogy jelen esetben fizetik a taxit. Természetesen nem, de ez a kisebbik baj. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a BA bevezette T5-ön a Pestről ismerős lehúzós taxikat. A saját taxiállomásukon sikerült olyan fekete taxinak látszó tárgyat fogni, aminek a sofőre magától nem talált el Staines-be, 3 mérföldért (5km) kért 55 fontot, nem tudott számlát adni, és tette mindezt egy kb. 30 éves, szakadt, cigifüstös kocsival, amiben állt a kosz.

Javaslom a BA-nak, hogy a küldetésükben az "undisputed leader in world travel" kifejezést cseréljék le az "undisputed leader in delays and lost baggage"-re, és esetleg a 2012-es olimpia helyett is lehetnének a taxis hiénák büszke támogatói.

Pesten a helyzet a szokásos: idegbeteg autósok, erőszakos ablakmosók, BKV-n csövesektől bűzölgő ülések, megállókban levegő helyett cigifüst, egymás szekálása mindenhol. A műegyetemi rendszergazdák azon izmoznak, hogy kötelező szűrést vezessenek be az összes tanszék forgalmára, mert frusztrálja őket, hogy csak a saját tanszékükön tudnak rendszabályozni. Kár, hogy a túlszabályozás és a szabályok kijátszása nem olimpiai sportág, így ezzel a magyarok legfeljebb egymás életét keserítik meg, dicsőség és pénzdíj nem jár érte.

A másik, amin ki vagyok akadva, a magyar blogok kommentjei. A pesszimizmust értem, de az agresszióval párosuló hülyeség veszélyes, pláne egy ennyire elégedetlen társadalomban. A kommentelők közt pedig egyre többen vannak, akik nulla szövegértésről tesznek tanúbizonyságot, és a legkülönbözőbb témájú blogokon akasztást, tarkónlövést és hasonlókat követelnek, pl. járdán parkolásért, graffitiért, vagy akár az evolúció tanításáért, jellemzően vallásuk és erkölcseik nevében. Ezek mégis mit szeretnének, statáriumot, keresztesháborút, vagy elnyerni a harmadik világháború kezdőrúgását Palesztínától? Agyukra ment a mosógép, a gázkazán és a vízöblítéses WC, hogy ennyire szabadulni akarnak a civilizációtól?

És mit keres egy magyar párt Angliában? Nem azokat kellene agitálnia, akiket érint a tevékenysége? Nem azoktól kellene pénzt gyűjtenie, akiket képviselni kíván? Miattunk igazán ne aggódjanak, mi valahogy majdcsak megleszünk magyar politikusok nélkül. Én inkább a füstöltsajt-exportra helyezném a hangsúlyt, meg a kakaóscsigára. Az efféle haknizás Angliában az olyanok szokása, mint pl. a Bangladesi Mudzsahed Párt (JMB, Jamaat-ul-Mujahideen Bangladesh) vagy a pakisztáni Elhivatottság Pártja (JuD, Jamaat-ud-Dawa).

Írországban is sötétül el mostanában a világ, január 1-től az istenkáromlás bűncselekménynek minősül, és 25000 euróra büntethetik. Pedig biztos lenne igény egy kis kritikára egy olyan országban, ahol a katolikus egyház bizonyítottan több tízezres nagyságrendben nyomorított meg gyerekeket, és a végén még egy jogi kiskapura hivatkozva az igazságszolgáltatás alól is sikerült kibújnia.

Voltam az Allee-ban is, de nem hozza a XI. kerület színvonalát. A föld alatti része igen pocsék, az Intersparban tényleg kipufogógáz volt, a parkolóban meg valahogy elvesztettem az irányérzékem, és 20 percig kerestem a kocsit, aztán kihajtottam egy totál másik kijáraton forgalommal szemben. Azazhogy csak azt hittem, mert az a piros fénycsík megzavart; először az volt a benyomásom, hogy arról a piros lámpákra kellene asszociálni, de nem. Nem lehetne inkább nyilakkal jelezni a haladási irányt? Esetleg zöld prizmákkal, mint az autópályán? Netán elfelejteni azokat a lámpákat teljesen? Na mindegy. A föld feletti rész egy fokkal jobb, jó bútorok vannak benne, de sületlen volt a gyros. Marad a budaörsi Tesco, azt megcsinálták rendesen, és ott jó a kaja.

Az angol Tesco már iPhone-t is árul, de nem veszünk, mert nem szeretjük a zárt platformokat. Ha én megveszek egy kütyüt, azt csak ne próbálják tőlem megvédeni. Lassan odáig süllyedünk, hogy az Apple lesz a nagy testvér, a Microsoft a nyílt rendszer, és a kezdetben szépen terjedő desktop linuxokat meg gyakorlatilag kinyírták az évekig tartó Xorg és PulseAudio szánalmaskodással.

A cégnél megint nem volt decemberi bónusz (az csak a bankároknak jár :), de volt két karácsonyi ebéd, és egy nagyobb karácsonyi buli kreol táncosnőkkel, teljes karneváli díszben.

Meg persze kelbimbókkal. Vannak mezők, végtelen mezők, ahol a kelbimbó terem. Az angolok háromnegyede génhibás ugyanis, és nem érzik a kelbimbó főzésekor felszabaduló szörnyűséges ízeket és bűzöket, ennek folyományaként karácsonykor egy csomó kelbimbót esznek. Legalábbis ezt a magyarázatot hallottam.

A fáradhatatlan angol tudósok most azt is kimutatták, hogy a nőknek (legalábbis az angol nőknek) nincs G-pontja. Sajnos a módszertan erősen kifogásolható. Kérdőíveket tölttettek ki egy- és kétpetéjű ikrekkel, és a kérdésekre adott válaszaik korrelációját vizsgálták. A nők pasijait viszont elfelejtették standardizálni, így aztán azoknak mindenféle pasijaik voltak, mindenféle technikával. Az eredmény sokkal megbízhatóbb lenne, ha egy önfeláldozó kutató szabványos módon megdugta volna az összes résztvevőt, és az alapján töltötték volna ki a kérdőívet. Mondjuk ha ragaszkodnak az angol nőkhöz, akkor megértem, hogy erre nem gondoltak, de legalább egy szép lila nyuszis vibrátorba beruházhattak volna a tudomány kedvéért. Most hogy fogjuk így megtudni, hogy van-e a nőknek G-pontja, vagy nincs-e?