Ma számolni tanulunk. Számolni jó! Számolni hasznos! Számoljon Ön is!

Miután kiszámoltuk dr. Sör Kálmánnal, hogy hány éves a kapitány, kezdjük rögtön egy jó kacskaringóssal. Becsüljük meg, mennyit fogyaszt egy gonosz pesti biciklis százon!

Most, hogy a biciklimmel csak a temzeparton járok, a kognitív disszonancia sem gátol az objektivitásban, lássuk hát a számokat. Nyamnyam. Akinek számolási allergiája van, az ugorhat is. Ugr!

Induljunk ki egy átlagos pesti kerékpárosból. Tudva való, hogy ő felsőbbrendű: rá nem vonatkozik a piros lámpa, és nem kell megállnia a zebránál sem a gyalogosoknak. Persze előfordul, hogy elüti egy szabályosan közlekedő autós, de ilyenkor nevelő célzattal berúgja a kocsi oldalát, letöri róla a tükröt, aztán bepereli. Node kissé elkalandoztam, térjünk vissza a számoláshoz.

Tekintsük most a körút déli részét, melynek forgalmába példa gyanánt egy gonosz pesti biciklist injektálunk a Boráros térnél, majd kivezetjük őt az Oktogonnál. A biciklis végig a külső sávban halad, a parkoló autók mellett, 15km/h átlagsebességgel. Mivel a külső sávban haladó autósok nem férnek el mellette, ezért egy darabig mögötte haladnak 15-tel (az ott szokványos 60 helyett), majd előzni próbálják. Előzni természetesen csak a telített belső sávon lehetséges; adódik, hogy az előzni próbáló autók a belső sáv áteresztőképességét csökkentik. Némi jóindulattal mondjuk azt, hogy csak 20%-kal.

A külső sáv áteresztőképessége idealizált esetben 75%-kal csökkenne, csakhogy a zöldhullám 50km/h-ra van kalibrálva, és 15km/h sebesség mellett gyakorlatilag piroshullámként viselkedik. Ez azt jelenti, hogy a külső sávban a biciklis mögött 15-tel haladó autók mindig pirosat kapnak, folyamatos haladás helyett az idejük felét a lámpáknál töltik várakozással, 7,5km/h-ra csökkentve ezzel az átlagsebességet. Figyelembe véve, hogy a külső sávban egyébként is kaphat néha pirosat az autós, a biciklitől mentes átlagsebességet becsüljük csak 40-nek; adódik, hogy az áteresztőképesség csökkenése kb. 80%-os. Marad tehát egy 80%-os és egy 20%-os sávunk, a két sáv összesen képes elvezetni egynek a forgalmát.

Éber nézőink felfigyelhettek arra, hogy nem számoltunk a sikeres előzések hatásával. Ez azért van, mert biciklist a körúton hiábavaló előzni: előzés után ugyanis az autó kénytelen megállni a piros lámpánál, a biciklis ellenben gátlásoktól mentesen áthajt azon, ezáltal visszaelőzi az autóst, sőt még az előnyét is fokozza, miközben mögötte gyűlnek fel a kilométeres kocsisorok. Nem ritka, hogy kint a Budaörsi úton egy körúti biciklis (vagy egy parkoló taxi, színházlátogatóba érkezett busz) által okozott dugóban várakoznak emberek.

A biciklis a kijelölt 3 kilométeres szakaszt kb. 12 perc alatt teszi meg a körúton, miközben a feltorlódó autósok menetideje a piroshullám miatt 24 percre nő. A dugó hullámterjedésének pontos leírásába most nem mennék bele, de ha abból indulunk ki, hogy a szellősen, átlag 7 méterenként haladó autók a dugóban valamivel szorosabban, 5 méterenként fognak állni, akkor a fenti paraméterekkel kb. 7 kilométeres kocsisor kialakulására számíthatunk, melynek két sávjába összesen 2800 autós szorul be rövidebb-hosszabb időre. Na jó, a kereszteződések miatt ebből elengedek 300-at, ma úgyis ilyen nagyvonalú vagyok. Még úgyis marad 2500.

Átlagosan csak 12 perc menetidőhosszabbodást feltételezve arra jutunk, hogy 2500*12, azaz 30000 perccel tovább fognak az autók az úton pöfögni, mint azt biciklisünk nélkül tették volna. Ez kereken 500 óra.

Mérhetetlen jóindulatomban elhanyagolom most azt a benzinmennyiséget is, amit a dugóban az araszolással pazarolnak el a userek (pedig ez simán lehet duplája az alapjárati fogyasztásnak), és mindössze az átlagos alapjárati fogyasztást számítom fel a kiesett időre, ami ~1.2l/h.

Végeredmény: a kerékpáros 600 liter benzint égetett el 12 perces útja során 3 kilométeren; átlagfogyasztása 20000 l/100km.

Óva intek tehát mindenkit, hogy biciklizni próbáljon, ha azzal autókat akadályoz a közlekedésben. Ha mégis ezt teszi, legalább ne nevezze magát környezetvédőnek. Még akkor se, ha ehhez a saját autóját otthonhagyja, mert az csak 1 a 2500-ból.

Statisztikai adatok birtokában ki lehetne még számolni azt is, hogy a szabálytalanul haladó biciklis elütése mekkora dugót okoz mekkora valószínűséggel, és azt is, hogy mi az ára annak, amikor ez a biciklis önigazolás céljából évente kétszer a Critical Mass rituálé keretében beautózik a belső kerületekbe, előkapja a csomagtartóból biciklijét, és több tízezer társával fél napra hazavágja Budapestet. De ezt majd máskor :)

Kacsa van nála

Desszert gyanánt számoljunk most ki valami szépet és egyszerűt. Ezúttal bölcsészeink is maradhatnak, ez nem fog fájni. Nem törünk tizedeseket, és nem kell az egyenlet mindkét oldalát bekenni vajjal, mert egyenlet sem lesz, maradunk az alsó tagozatnál, csak semmi absztrakció kérem.

Ezúttal azt számoljuk ki, hogy ha ebédszünetben kiszalad a postára 20 mezei user csekket befizetni, valamint egy heavy user (nehézsúlyú felhasználó) 200db könyvelt küldeményt feladni, akkor a sorrendtől függően hogy alakul az emberiség által ügyintézéssel töltött idő. Micsoda valóságtól elrugaszkodott példa!

Tekintsük csak a két szélsőséges esetet, mikor a böhöm a sor elejére áll be és mikor a végére. Csekket befizetni kb. 2 perc, 200db akármit feladni 60 perc.

Ha tehát a heavy user áll elöl, akkor neki 60 perc az ügyintézés.

Közben 20 ember várakozik mögötte összesen 20*60, vagyis 1200 percet.

Mikor a böszme végzett, a 20 ember egymás után sorra kerül. Közülük az első azonnal, azaz 0 perccel később; a második 2 perc múlva; a harmadik 4 perc múlva; végül az utolsó 38 perc múlva, mivel 19-en álltak előtte, és az 19*2 perc. Átlagosan tehát (0+38)/2 percet várnak egymásra, vagyis 19 percet; ez húsz userre felszorozva 20*19, azaz 380 perc. (Ezt úgy is megkaphatjuk, hogy összeadjuk az összes várakozási időt: 0+2+4+6+8+10+12+14+16+18+20+22+24+26+28+30+32+34+36+38=380.)

Mikor sorrakerülnek, mindegyikük 2 perc alatt befizeti a csekket, ez tehát 20*2, azaz 40 perc.

Ha összeadjuk az összes résztevékenységet, azt kapjuk, hogy 60+1200+380+40 perc telt ügyintézéssel, ami 1680 perc, kereken 28 óra.

Ha a 20 kisember áll elöl és a nagy hátul, akkor a sorban álló emberek ügyintézése az alábbiak szerint alakul:

Összesen tehát 380+40+40+60, azaz 520 percet töltenek a postán, ami 8 óra 40 perc.

A különbség 19 óra 20 perc, szinte zongorázni lehetne! Az első esetben ennyit várakoznak fölöslegesen a userek.

Persze lesznek, akik azt mondják majd, hogy nem vagyok empatikus (hát még ha a példában kicsit beteg emberek és egy nagyon beteg ember állna sorban egy gyógyszertárban). A német lelkűek meg bizonyára azt dörmögik, hogy a sort átrendezni igazságtalan, az érkezési sorrend szent. A mérnök lelke viszont sír, amikor cirka 20 órát fölöslegesen dobnak ki az emberek az életükből amiatt, hogy a heavy user fél perccel ebédszünet kezdete előtt belopózik a postára.

Ugye milyen felemelő érzés számolni? Ugye mennyire jó érezni, hogy a világ megismerhető? El tudják képzelni kedves nézőink, hogy mennyivel jobb lenne az életünk, ha az általános műveltség nem a "Shakespeare-nek hány művében szerepelnek szellemek", hanem a tényleges számolni tudás lenne?

Nekem is van kacsám

A postai sorbanállás hatékonnyá tétele egyébként bagatell: időkorlátot kell szabni az ügyintézésre. Ha például 2 perc a limit, és azt a user elhasználta, akkor húzzon a sor végére, hadd kerüljenek sorra mások is.

Ez a megoldás a mostani opportunisztikus nyugdíjrendszernek sem ártana. Előfordulhat, hogy a (jelenleg fiatal) ember megéri a 65 éves nyugdíjkorhatárt, de erősen kétséges, hogy az állami- és/vagy magánnyugdíjpénztárakban akkortájt cincogó lyukas garasok értéke mire lesz elég; másrészt az is kétséges, hogy 65 év lesz-e akkor a korhatár vagy 75 vagy még több. Meg aztán mi lesz, ha meghal az ember 2034 tavaszán a fényes kék ég alatt, 8 évvel nyugdíj előtt? Hogyan fogja akkor sült krumplira váltani a befizetett kisebb vagyont?

És bár tudom, hogy minden második nő gerontofil, de párt keresni és gyerekeket nevelni mégsem igazán a 65 éves kor az optimális.

Úgy kéne ezt csinálni, hogy dolgozunk pár évet, aztán nyugdíjba megyünk egyet. Aztán megint pár év munka, egy év nyugdíj, egészen életünk végéig, így nem maradnánk le az arányosan minket megillető nyugdíjról. Hasonló koncepció egyébként létezik, angolul sabbatical a neve, magyarul pedig a fizetett tartós távollét volt ilyen, de már megszüntették. Jelenleg csak a köztisztviselőknek jár rekreációs szabadság, meg néhány kivételes helyen lehet kérni alkotói szabadságot. (Persze ezek egyike sem a nyugdíjpénztárból megy.)

Nemrégiben kiszámoltam azt is, hogy albérletre eddigi életemben majdnem 20 millió forintot költöttem jelenértéken (+rezsi). Jelentős részét azért, mert Budapesten 11 éven át nem kaptam lakáshitelt. Megnyugtató, hogy ezzel legalább a magyar bankok stabilitását nem ástam alá hitelkihelyezési szempontból. Angliában más megítélés alá esek, itt három bank is szeretett volna már megkapni platinakártyás ügyfelének, de hát ebből is látszik, hogy mennyire gondatlanul bánnak itt a pénzzel.

A cég is kitalálta nemrég, hogy költözünk, méghozzá ISO9000 módra. Ez úgy zajlott, hogy minden szekrényt, fiókos irattartót és asztalt kiürítettünk, és a tartalmukat belepakoltuk hatalmas műanyag ládákba. A ládákat gondosan lezártuk és felcímkéztük az új helyünk számával. Aztán a kijelölt napon az éj leple alatt jöttek a költöztető cég emberei, és elvitték a ládákat az új helyünkre: az emelet másik végébe. Ott a ládák tartalmát kipakoltuk a szintén átcipelt szekrényekbe, fiókos irattartókba és asztalokra, majd a ládákat visszaadtuk a költöztető cégnek. Mindezt fokozatosan, kábelezéssel együtt 3 hétre elosztva.

Megkérdeztem, hogy mi lenne, ha pakolászás helyett átgurítanám a kerekes-fiókos izét a szomszédba, de azt nem lehet.

folyamatbüszkeség

Az egyik magyarázat szerint ez egy folyamatszervezési anomália, ugyanis nincs "költözés picit odébb" folyamatunk, így kénytelenek vagyunk a "költözés másik kontinensre" folyamatot használni. És ez még mindig egyszerűbb, mint létrehozni egy új folyamatot a folyamatszervezési hiányosságok kezelésére, ami feltárná a költözési folyamatok tervezési folyamatának a hibáit. Nekem van egy másik magyarázatom is, miszerint szimplán csak hülyék vagyunk.

Ami kerek, azt visszük; ami szögletes, azt gurítjuk. Amíg le nem kopik a sarka, mert akkor már kerek, és lehet vinni. (© Magyar Néphadsereg)

Nemrég meglátogatott bennünket Rupert Murdoch, de épp nem volt semmi olyan problémája, amit mérnökökkel akart volna megoldatni. Pedig már dörzsöltem a tenyerem, hogy szerzek valami új címet. Amit eddig begyűjtöttem az angol vezetőktől:

Legalább egy bicikliszerelő cím igazán kijárna, ha már a féléves prémiumomat a leépítésekre költötték.

A simian nem hüllő, és az architect nem tervező. De ezt akkor is így kell fordítani :)

Januárban Ras is feleszmélt a cicás pályázatra (már késő :), és küldött macskadalokat. Egyiket ideteszem:

Jó cica 

Mert én egy jó cica vagyok,
Halkan nyávogok,
Ritkán karmolok,
Vidáman ugrálok az udvaron.

Az értékelésnél figyelembe kell venni, hogy Ras mérnök, és amikor nem macskadalokat ír, akkor Nimitz-osztályú borzasztó szóvicceket talál ki. Ez a műve sok szenvedéstől kímélte meg az emberiséget.

képeslap

Bumbi user képeslapot küldött Párizsból, melynek hátoldalára illusztráció gyanánt az Eiffel-tornyot rajzoltatta Ricardóval. Apróbb módosításokkal:

képeslap Tescóval

Óóódri egy kis füstölt szalonnát küldött levélben, hogy tudjak bablevest főzni, a budaörsi Tesco ugyanis épp kifogyott füstölt szalonnából, mikor januárban indultam vissza. Javaslom fogyasztóvédelmi bírság kirovását eme vétkes mulasztás kapcsán. Angliát meg tiltsák be, mert az angol füstölt szalonnák alkalmatlanok kulináris célokra, és ez súlyosan korlátozza a bableveshez fűződő alapvető emberi jogokat.

Az angol szájsebészek tizennegyedik megközelítésben foghúzást javasoltak, de két hét múlva megnéznek újra, addig még gondolkodnak.

Ördög Peti (az ifjú Travolta) és Feri3 (a zűrös alak) panaszt emelt, hogy róluk csak kompromittáló képeket teszek ide, magamat meg fényezem. Hát hogyne, mint a mostani képeken is. Nem hiszek nekik, szerintem nem látták a zoknis-szandálos lábaimról készült korábbi fotósorozatot, a Chuck Norris ingemről nem is beszélve. Annak kapcsán olyan súlyos atrocitások értek, hogy azt már felvenni sem merem, ugyanis szeretnék még barátnőt az életben. Nekik bezzeg a múltkori képüktől tisztára beindult a sok nő.

fényezem magam

Feri3 nem eladó, de a lányok kedvéért megjegyzem, hogy Ördög Péter fotóművész momentán szabad :)