Adózzunk egy perc néma csenddel a német ergonómia fiktív emlékének!

A németeknek most egyébként is be akartam szólni, mert nem normálisak. Totál bedőltek a Nagy Marketing Összeesküvésnek, és még mindig síelni járnak. Pedig ha alaposabban megvizsgáljuk a síelést, egyből látszik, hogy mire megy ki a játék.

A síelés úgy kezdődik, hogy a useren sikeres agymosást hajtanak végre, melynek során elhiszi, hogy síelni jó, és hogy ő síelni akar. Ezután vesz egy rakás dolgot: sílécet, ruhát, szemüveget, bakancsot, tetőboxot, biztosítást és leckéket, fényképezőgépet, szálláshelyet, benzint és napijegyet. Meg bárányt és lajhárt és orángutánt, valamint alkoholos italokat.

Ezután járművében eltüzeli bolygónk szénhidrogénkészleteinek egy részét, befordul a világ végén balra, felcsatolja a léceit, és felvontatja magát egy jó magas kiszögellésre (ún. hegy), amiről ha leesne, rögtön meg is halna. Mindezek után élete kockáztatásával megpróbál visszacsúszni oda, ahonnan élete kockáztatásával felvontatta magát. A következmények világosan láthatók előre: zúzódások, csukló- és bokaficam, spirális combcsonttörés és halál. A szerencsés túlélők aztán este elmennek a szállásukra, magukba töltik az alkoholos italokat, és csendben röfögnek. Ahelyett, hogy kezeltetnék az adrenalin- és alkoholfüggőségüket, és boldogan tömnék magukba a sült krumplit az otthonuk melegében.

Mindenkinek jobb lenne úgy, de különösen nekem. Visszaúton Magyarországról ugyanis a német autópályák dugig voltak a síelni jövő-menő németekkel meg hollandokkal, és ettől akkora dugók keletkeztek, hogy mind az öt életvédelmi kakaós csigát megettem az út során, mire elértem a kompot (ugyanis az útmenti büfék is csordultig voltak a látens öngyilkosokkal). Ettől eltekintve ez az út sokkal könnyebb volt, mint az előző, 21 óra alatt lenyomtam az 1700 kilométert és a kompot. (Otthon is mentem 1500 kilométert az ünnepek alatt.)

A németek rovására írnám még, hogy a tempomat többször is az életemre tört, de résen voltam. Ha jól értelmezem a kézikönyvet, akkor ugyanaz a Siemens AG követte el, aki vonatokba gyárt kiváló német szoftverhibákat.

Az ostoba GPS (szintén Siemens) is keresztülküldött egy belga városon, amiből levontam a következtetést, hogy a belgáknál sincs minden rendben. (Ahogy a holland nagykövet mondta: "Tudják, hogy belgákkal is lehet teljesen normális beszélgetést folytatni? Néha egészen intelligensek.") Az időjárás fogalma bizonyára ismeretlen számukra, mert 2 kilométeres látótávolságnál a ködre hivatkozva korlátozták a sebességet, és minden belga büszkén totyogott az autópályán gyökkettővel, felkapcsolt ködlámpákkal.

Korábban a németeknél esett a hó, de akkortájt még egész romantikus volt, csak később büntette meg a német síelőket érdemeik szerint.

A holland nyelv meg az egyik legnagyobb tévedés, amit valaha láttam. Csak annyit mondok: Nieuwpoort.

A magyarországi kaja a mérleg szerint kifogástalan, ismét híztam pár kilót. Bablevestől rántott cukkiniig minden nagyon rendben volt, alaposan leellenőriztem. Csak a halászlét nem értem még mindig. Annyit tudok róla, hogy James Bond instrukciói alapján készül: rázva, nem keverve. Amikkel eddig találkoztam, azok viszont a következő komponensekből álltak: hagyma, halcsont, haltej, paprikás lé. Mindezek a paprikás levet leszámítva alkalmatlanok az emberi fogyasztásra. (Aki kételkedne, az nézze meg, hogy mi az a haltej, aztán gondolja át szexuális nézeteit.) A paprikás lének viszont bablevesben a helye, a bablevesnek meg bennem. A halászlé tehát ebben a formában tévedés.

De igazából most csak annyit akartam írni, hogy hazaértem épségben.