Bölcsészeink igazából mit csinálnak? Jó lenne már ezt egyszer megtudni. Persze, persze, tolmácsolnak, meg angolt tanítanak az iskolában, meg személyzetisek a multiknál, meg kiszolgálnak a McDonalds-ban, meg újságot írnak, meg kettlebell edzést tartanak, meg a logaritmusról alkotott rém rossz elképzeléseiket magyarázzák a pasijuknak, de egyik sem igazán a saját hivatásuk. (Na jó, az angoltanítást az angol szakosoknak elnézzük.)
Még csak az sem világos, hogy mit tanulnak. Próbáltam őket kifaggatni, de volt, aki teljes amnéziát tanúsított az egyetemi éveket illetően. A többiek beszámolóiból az alábbiak látszanak körvonalazódni:
Biztos olvasnak könyveket is, bár ezt egyikük sem említette. Bumbi user szolgált talán a legmegrázóbb információval: "Azok a régi szép izzó viták «a bicikli mint fallikus szimbólum» címmel..."
Gabi nem részletezte ennyire a dolgot, csak azt írta, hogy ha nyerne a lottón, akkor menten beiratkozna valami 10 évig tartó bölcsészkarra. Aztán bekészített a piros kanapéja mellé chipset és csokit, és nekiállt dolgozni (értsd: megnézni két Almodóvar filmet).
A mérnökök vágyai közt ritkán szerepel 10 éves egyetemi képzés, még ha néhányuknak ezt sikerül is megvalósítania a kreditrendszer áldásos hatásaként. Talán azért nem lelkesednek, mert a műszaki karok főleg kiéhezett pasikból állnak; még az a néhány mérnöklány is inkább máshol ismerkedik, mert a gúvadó szemű fiúkat nem becsülik. (E téren állítólag javult a helyzet, infós vonalon egyre több lány kerül be a csak nyelvvizsgákkal teljesíthető felvételi pontszám miatt.)
Ha valaki kíváncsi, hogy mit is csinál egy (villamos)mérnök, elmondom. Először is, megpróbálja túlélni az első 1–2 évet az egyetemen. Ekkor van az, hogy a matematikai alapok teljes hiánya mellett nyomják a felületi integrálos fizikát, az örvényes és örvénymentes tereket, a kvantummechanikát, meg hasonló okosságokat, amikre ilyen mélységben csak egy fizikusnak van szüksége, hogy ne maradjon alul a kocsmai beszélgetésekben. Mire matekból sor kerül az integrálásra és a vektoralgebrára, addigra már hálózatok és rendszerekből ("háre") javában a homogén lineáris differenciálegyenletrendszerek megoldása megy, ami ugyan gyönyörű és roppant hasznos, csak matekból ez még későbbi anyag. Elektronikából természetesen eleinte a félvezetőgyártás elméleti hátterét tanítják, ami ismételten a fizikusok asztala; a mérnöknek inkább szemléletre és gyakorlatra lenne szüksége. Igaz, gyakorlat is van bőven, anyagtudománytól a digitális technikán át egészen a mikrohullámú tölcsérantennák méréséig. Pihenés gyanánt néhány alapvető programozási nyelvet is megtanítanak, no meg a formális nyelveket, amiről talán a bölcsészek is hallottak már felszínesen.
Ha az első 1–2 évet túlélte a leendő mérnök, akkor már egyszerűbb a dolga. A gonoszabb tárgyakat (pl. elektromágneses terek, háre szigorlat) leszámítva szép az élet, sokan ekkor iratkoznak be a Közgázra, hogy aztán az egyetem végére legyen egy közgázas diplomájuk is. Nekem sajnos nem volt ennyi szabadidőm a munka mellett, úgyhogy kimaradtam az AIESEC-ből is, melynek lényege, hogy a műegyetemista (és egyéb) fiúk jó alaposan végigmennek a közgázas lányokon. Legalábbis nekem így mesélték. Egyik munkatársnőm mindig lelkendezett is, hogy a lánya milyen szorgalmas, folyton éjszakába nyúló AIESEC-es meetingeken vesz részt, én meg bőszen bólogattam. Szorgalmas lány, kétségkívül.
Ha minden szigorlat és követelmény stimmel, akkor két és fél év után szakirányt választ az ember. A nagyfesz tanszék bemutatóját semmiképp ne hagyjuk ki, nagyon impozáns villámokat tudnak csinálni.
A szakirányválasztáshoz persze kis szerencse is kell, például hogy ne vágjon el szabályozástechnika (automatika) vizsgán egy frusztrált tanársegéd, akinek előző este nem sikerült diáklányokkal megcsalnia a feleségét. A szakirányválasztás határidős dolog, tehát akkor is lecsúszunk róla, ha esetleg a dékán utólag nekünk adna igazat, és kiderülne, hogy csak úgy spontán vágott be egy karót a tanársegéd, régi jó szokása szerint. A legjobbakkal is megesik.
Az effajta "erkölcsi iránymutatás" az oktatók körében viszonylag ritka, de a HÖK, KKB és hasonló diákszervezetek tagjaival jobb vigyázni. Ők gyakran a politikában és különféle felsővezetői posztokon folytatják tevékenységüket. Egyszer kollégistaként naivan rákérdeztem egy KKB-s ígéretre, onnantól évente ötször költözhettem másik szobába, hogy ne unatkozzak. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna mindenkinek, ha szimplán csak hazudnak.
Fő- és mellékszakirányokból van mindenféle. Érdemi képzés inkább csak a gyengébbnek mondott szakokon van; a népszerűbb tanszékek azzal vannak elfoglalva, hogy a távközlési cégekből szivattyúzzák a pénzt és olcsó munkaerőt közvetítsenek nekik. Szerencsére fel lehet venni a kevésbé pénzéhes tanszékek tárgyait is, hogy ne minden félévben az SDH és az ATM adaptációs rétegek nyavalyáit tanulja újra az ember, hanem mondjuk párhuzamos programozást, mesterséges intelligenciát és kábeltévét. Utóbbi persze a mikrohullámú tanszékhez tartozik, ergo nem filmek nézéséről szól, hanem a Maxwell-egyenletek orron és szájon át történő alkalmazásáról.
Van sorbanálláselmélet is (queueing theory), az oktalan bölcsészek meg csak röhögnek rajta. Pedig ez lényegében egy feldoppingolt valószínűségszámítás, Markov-láncok névre keresztelt állapotegyenletekkel és némi mátrixalgebrával. Jelentős matematikai örömforrás lehet az arra hajlamosaknak. Az oktató szemében furcsa földöntúli tűz gyullad a stacionárius, sztochasztikus, ergodikus szavak együtt említésekor.
Aki esetleg nem tudná, a valószínűségszámítás a matematika egyik ága, ami magában foglalja a statisztikát, a sztochasztikus (~véletlenszerű) folyamatok leírását és az egyszerű valószínűségszámítást (pl. szerencsejátékok nyerési esélyei).
A tárgyak nevének általában van rövidítése. Feladat: egészítse ki az alábbi sorozatot a hiányzó hárombetűs szóval!
A laborok és önálló munkák aránya fokozatosan növekszik a diploma felé haladva, a végén pedig három tárgyból kell írás- és szóbeli államvizsgát tenni, valamint tudományosan elküldeni a francba a diplomamunkánkkal kötözködő bírálókat (kivéve ha igazuk van).
A közismereti tárgyak gondoskodnak arról 5 (vagy 6; netán 7; esetleg 8–9–10) éven át, hogy a mérnök ne legyen túl egyoldalú. A közgazdaságtan (mikro- és makroökonómia) kötelező, a többiből meg lehet válogatni. Van például adózás, számvitel, nyelvi extrák, jog, filozófia, érveléstechnika, ad absurdum marketing, meg egy rakás nagyzolós nevű tárgy, ahol filmeket néznek, aztán meg okoskodnak. Nem lehet az véletlen, hogy egy ELTE BTK-ról származó Z. Karvalics nevű lény tartja az összes ilyet.
Tudunk orvosbiológus-mérnökké is fejlődni, bár az kicsit húzósabb, mint a Közgázra átszaladni levizsgázni. Háre- és anatómiaszigorlat együtt, nincs is annál jobb.
Mondjuk mindezekkel együtt sem olyan fenemód nehéz a Műegyetem, csak folyton be kell járni gyakorlatokra, mérésekre, laborra, ZH-ra, meg még a vizsgákra is. (És hát előadásokra sem árt néha.) Akiknek túl nehéz a vizsga, azok azt szokták csinálni, hogy előző este tábort vernek a teremben, preparálják a padokat, és foglalnak az egész tankörüknek puskázásra és kollaborációra alkalmas helyet. Így azért sokaknak sikerül elvégezni a Műegyetemet, a felvettek majdnem feléből mérnök lesz.
Én lustaságomból kifolyólag többnyire csak vizsga előtt 10 perccel mentem be, és leültem az egyetlen üresen hagyott padba (első sor, első szék). És még engem hívtak strébernek.
A futószalagról lepottyanó kész mérnök hátralevő életében a tanultaknak mintegy 1%-át hasznosítja, és matekból is elég szokott lenni a négy alapművelet (abba most ne menjünk bele, hogy melyik ez a négy). Ha netán a távközlésbe vagy a szoftveriparba kerül emberünk, akkor még ez is fölösleges, sőt meetingekkel (értekezletekkel) próbálják elpusztítani az agysejtjeit. A meetingeken úgynevezett menedzserek mondják meg, hogy hogyan kell megoldani azokat a problémákat, amelyekről a mérnök éveken át tanult, míg a menedzser az uborkásüvegbe szorult kezét próbálta kiszabadítani telefonos segítséggel. (Tisztelet a kivételnek, szerencsére olyan is van.)
De azért vidám dolog a Műegyetem. Azt hiszem, annyit változtatnék rajta, hogy a 3 féléves fizikából az első félévet (mikor még úgysincsenek matematikai alapok) egy égető probléma megoldásának szentelném. Igen, bevezetném 5 kredites tárgyként a csajozást. Inverz Z-transzformációval meg szemaforokkal szinkronizált thread alapú párhuzamos végrehajtással ugyanis nehéz lenyűgözni a magyar lányokat, bármennyire hajtogatják is, hogy érdekes dolgokról akarnak hallani. Brad Pitt szemöldökműtétjéhez jobban tudnak viszonyulni.
És most következzék valami egészen más. Macska! Most, hogy már mindenki alszik, idecsempészem a pályázat eredményeit.
Mikor a pályázati felhívást kiküldtem, hirtelen belém nyilallott, hogy Ullrich Zoli majd copy-paste módszertannal készült Macska Fejlesztési Dokumentumot ad be. Vagy hogy Sün feltalálja a macskakatapultot. Vagy hogy Ami húz pár vonalat filccel, én meg kénytelen leszek felezni a pontszámát, hogy csak orrhosszal nyerjen. És hogy majd százával záporoznak a macskák.
Antimarketing képességeim azonban oly lenyűgözőek, hogy szinte senki sem pályázott. Nagyon sokáig Cinciné volt az egyetlen érvényes pályamű, melyen macskájuk átveszi a hatalmat a ház fölött ("chaircat sayz u r fired"). A farok hintaszékhez képest elfoglalt pozíciójából ítélve ez egy nagyon bátor macska, a "többet erővel, mint ésszel" iskola képviselője.
Bumbi user pulóvert kötött a laptopjának, de ez határozottan nem macska, meg nem is nevezte be a pályázatra, diszkvalifikálom tehát. Gombok is vannak rajta, szóval még az állítólagos rendszertani besorolásával is vitatkoznék, szerintem kardigán ez. A kardigánnak vannak gombjai, a pulóvernek ujja, a macskának pedig farka van.
A. Mónika garázda bölcsész a Mikulásnak öltözött Benedeket küldte a pályázatra, de macskát alapos vizsgálat után sem fedeztem fel a képeken, ez tehát érvénytelennek bizonyult.
M. Péter egy közel 90%-os macskatartalmú montázst nyújtott be. Végül az utolsó napon K. Ildikó tört elő az ismeretlenségből a telefonszerelő macskáról készült sorozattal, és még aznap éjfélkor meg is nyerte a pályázatot. Hogy ne érje szó a ház elejét, azért kritizálom egy kicsit: a képkivágás, a dramaturgia, a kiégett égbolt hagynak kívánnivalót maguk után, de egy telefonszerelő macska az mégiscsak cool :)
Óóódri drogos macskát küldött "A kábítószer áldozata" címmel, de nem saját szerzemény, a netről van. A kidolgozás azonban példa értékű: részletes felvezetés több nézőpontból; közelről ábrázolt delírium; végül pedig a teljes erkölcsi megsemmisülés. Kap egy pirospontot a bölcsészkar :)
Ullrich Zoli ugyan nem küldött semmit, de az kizárt, hogy ne nyerjen egy pályázaton. A zsűri ezért egyhangúlag odaítéli neki a kivételes alkalmakra tartogatott T-színű kitűzőt "I'm not weird, I'm gifted" felirattal. Persze majd csak ha megtalálja a zsűri, ugyanis valahol elhányta az úton.
Az út az úgy történt, hogy múlt kedden munka után felnyergeltem a nagy kerekeimet, és a képzavarnál maradva hazalovagoltam egyvégtében, néhány félórás pihenővel. Azt hiszem, többet nem csinálok ilyet, utálom a kalandokat.
A komp olyan, mint egy kilencemeletes guruló pláza, csak nem gurul, hanem úszik. Miután mindenki beállt a hatemeletes mélygarázsba, felmegy az ember a felső három emeletre, és ott várják az éttermek, boltok, játéktermek, bankok és pihenőhelyek. Aztán a komp elgurul, a hajógép dorombol egy kicsit, és a végén kikötik a plázát Franciaországban, a kocsik meg kigurulnak belőle. Átérve először az tűnt fel, hogy mindenki megőrült, és a rossz oldalon vezet. Jobbkormányos kocsival valóban nem a legjobb ötlet jobb oldalon vezetni, de egész hamar megszokható.
Már az út harmadánál éreztem azt, hogy most már jó lenne megérkezni. Az időjárás a kontinensen borzalmas volt, az ostoba németek pedig felbontották az autópályáikat, és csak 60–80 km/h-s sebességgel lehetett jönni. Ausztriában várt még 300 kilométer hóvihar, dugó, ónos eső, sár is.
Hegyeshalomnál megtámadtak jó magyar emberek, akikben túltengett a munka szeretete. Kb. 26 óra utazás után, az éjszaka közepén, zuhogó esőben megálltam matricát venni, és abban a szempillantásban két pasi minden tiltakozásom ellenére ráugrott a kocsira a patyolattiszta szélvédőt megmosni, aztán tartották a markukat. Még az osztrák autópályamatricámat is el akarták kunyerálni. Üdvözöljük a balkánon.
Olyan vegyszerrel mosták meg a szélvédőt, hogy onnantól hazáig kvázi vakon vezettem; a szélvédőt valami vastag zsíros ragacs fedte be, amit sem az ablakmosó folyadék, sem alkohol nem hozott le, a törlőlapátok csikorogtak rajta, a fényekből pedig csak piros és fehér ködöt láttam. Hosszú idő óta először jöttem ki a béketűrésből, és merült fel bennem, hogy hullafáradtan visszaforduljak Pestről lángszóróval, baseball-ütővel, viperával, vagy ezek hiányában legalább egy kombináltfogóval. Ha legközelebb arra járok, azért próbálok majd nyugodt maradni – miközben megitatom velük azt a vödör turhát minden érző lény javára.
A zsíros ködöt végül egy ammóniás oldószerrel sikerült átmenetileg eltávolítani, de sajnos visszatért. Talán oldotta a vegyszerük az ablaktörlőimet, és azok kenődtek szét a szélvédőn újra. Magyarország számlájára felírunk újabb 30 fontot, egy elvesztegetett napot a szabadságomból, a közbiztonság hiányának nyomasztó érzését és a lelki békémet. De legalább ezúttal körberöhöghettem a vasutassztrájkot, a repülőtéri sztrájkot és a cigifüsttől bűzlő autókölcsönző cégeket. További örömhír, hogy a megmosott szélvédőt nem kell cserélni, ezzel százezres nagyságrendű kárt úsztam meg.
Megtanultam poszméhet rajzolni, életkoromhoz mérten tűrhetően. Meg voltam megint fogorvosnál; Ashfordban tizenkettedszer és Pesten tizenharmadszor is megállapították, hogy egészséges vagyok. Manapság már olyan fejlett a tudomány, hogy a szivacsosra hólyagzott íny és a vérző fül is egészséges. Az ashfordi klinikán egy antidepresszánst javasoltak a bajomra, amit a leírása szerint kimondottan nőkön használnak migrénre, hüvelyduzzanatra és ágybavizelésre. Roppant hízelgő. Ja és gyakori mellékhatásként extrém elhízást okoz, de ez nyilván nem fog zavarni, ha szedem.
Pesten legalább annyit megtettek, hogy metilénkékkel átitatták az ínyemet, amiből aztán egy alkalmas hullámhosszú lézerrel naszcensz oxigént szabadítottak fel tömegmészárlás céljából. A naszcensz oxigén csodálatos anyag, mindent visz. Az efféle mészárlást szeretjük. Halott szövet jó szövet. Halott szövet nem fáj. Csak aztán fel ne támadjon.
