Uráncentrifugáktól a csonka ikozaéder elrendezésű hiperboloid implóziós lencsékig most már (szinte) mindent tudok az atombombákról. Meg kell hagyni, lenyűgözőek. Ha jól számolom, házilag is relatíve alacsony költségvetésből (20–100 millió forint) ki lehetne hozni egy urán-235 alapú bombát feltűnés nélkül, persze sokkal rosszabb hatásfokkal, mint katonáék. Hogy úgy mondjam, mérnökileg nem lenne elegáns. Egyedül a neutronforrás lenne ultramodern, mert olyat könnyebb házilag barkácsolni; ezzel szemben kőkorszaki, reaktorban tenyésztett polónium-210 iránt érdeklődni a vegyszerboltban, az az amatőr terrorista biztos jele. Meg egy kiló 3–4%-os uránért 1 millió dollárt fizetni, mikor annyiból fél tonnát lehet dúsítani 90%-osra. A 3,6%-os uránt amúgy is ajándékba osztogatják a paksi erőmű látogatóinak.

Az angol kormány természetesen nem hagy magamra a terroristák felismerésében, legutóbb egy szórólappal segítettek ki. Megtudhatom belőle, hogy a terroristának szüksége van közlekedésre, ezért nagy valószínűséggel KOCSIT használ. Éles elmével azt is kikövetkeztették, hogy a kommunikáció is lényeges, ezért nagyon figyeljek oda, mikor valaki MOBILTELEFONÁL, esetleg e-mailt küld az INTERNETEN, és ehhez SZÁMÍTÓGÉPET használ. Hát gratulálok. Terrorizálni ezeket? Azért egy terroristának is van önbecsülése.

No de ne komolytalankodjunk. Most csak tőmondatokban írok, mert pihenni támadt kedvem. Meg megint elkezdtem könyvet olvasni. Ilyen már rég volt. De most egész jó az esélye, hogy a végére érek. A legutóbb, hónapokkal ezelőtt sajnos félbemaradt a Repülő Spagettiszörny evangéliuma.

Az E8-as cikket viszont végignéztem, és porban fetrengő villamosmérnökként csak annyit tudok hozzátenni, hogy már ideje volt, hogy a XXI. század Einsteinje felbukkanjon. Ez az elmélet most jó időre rendet rak majd a fizikában, a sok húrelméletes bohóckodás meg helyére kerül végre (→süllyesztő). Persze lesz még egy kis cirkusz, mert mint tudjuk, a hivatalos tudomány nem nézetek terjedésével fejlődik, hanem kihalással.

Staines-ben ezúttal Ami volt itt vendégségben. Rasék most nem jöttek el.

A házba beköltözött egy újabb Feri, így most már kettő is van. Feri 1. bebizonyította, hogy lehetséges pincét rajzolni:

Bevizsgáltam a rickmansworth-i Tescót. Struktúráját tekintve a slough-i és sunbury Tescóval mutat rokonságot, de földszintes, és valóban van vásárlói kikötője. Tescóságot illetően közepes.

A staines-i Tesco Homeplust bezzeg úgy átalakították, hogy az évtized minden angol Feng Shui rekordját megdöntötte. Az emeleti kávézójához foghatót még nem láttam Angliában.

Most megyek is, megeszek dolgokat. Illúziórombolás céljából ideteszek viszont egy levelet, amit ezúttal nem én írtam, de némi bepillantást enged az angol oktatási/nevelési rendszerbe. Lenyűgöző!

"Reggel felhív az ügynökség 8-kor, mennék-e a Shipcote Centre-be. Mennék, persze. Shipcote Centre olyasmi, mint egy kis iskola, olyan kölköknek, akiket permanensen kizártak a rendes iskolából, viselkedés miatt. Az osztályok kicsik, 2–5 fő; rendszerint nincs több mint 15 gyerek az egész épületben és az egész nap meglehetősen laza, mert a "segítsük és bátorítsuk szegényeket" jelszó alatt mindenért szabadidő-jutalmat kapnak ("John, köszönöm, hogy levetted a kabátodat, mikor mondtam, hogy vedd le") , és effektíve valódi munkáról (tehát amit Magyarországon úgy hívunk, hogy "iskola") egyáltalán nincs szó. Az iskolának fél 3-kor vége van, ami itt Angliában olyan, mintha Magyarországon már 11-kor hazamehetnél, szóval igen, szeretünk a Shipcote Centre-be menni.

Shipcote Centre-ben mindenütt elektronikus (interaktív) táblák vannak, számítógépek lapmonitorral, elsőosztályú iskolafelszerelés és van pihenő helyiség is (természetesen a diákoknak), fotelokkal, kanapékkal, padlószőnyeggel, hogy legyen hol kipihenni az óra fáradalmait. Nincs egyenruha (Angliában még a legtrébb iskolákban is van), lehet suhogós melegítőben meg rózsaszín topokban fetrengeni a fotelokban. Természetesen könyveket sem kell hozni, sőt íróeszközt sem, ezt mind az iskola adja, és aki kicsit is messze lakik, taxi hozza-viszi az iskolába (amit a városi tanács fizet), mert ugye, az UNESCO szerint minden gyermeknek joga van az oktatáshoz, és azt mégse lehet elvárni, hogy várjon a buszra, és esetleg át is szálljon egy másikra, vagy gyalog tegye meg az út egy részét.

Mondanom se kell, hogy a "célközönség" lesz*rja mindezt: tegnap például valaki beleöntött egy pohár vizet a számítógépteremben egy klaviatúrába; kidobott egy fióknyi tollat-ceruzát az emeleti ablakból, "leejtett" egy TV-t – és ez csak amiről én tudok, i.e. ami ott történt, ahol én voltam. Szünetben némi krízis állt elő a pihenőben, mert a kölkök leheveredtek a fotelokba és a szünet végén nem voltak hajlandók felkelni. Mivel a szó legszorosabb értelmében egy ujjal se nyúlhatsz hozzá, ez patthelyzet. Itt jegyezném meg, hogy ilyen iskolákban a pénztárcámat kint hagyom a kocsiban (ami a legkevésbé sem biztonságos, lévén az autó még minimális riasztóval se rendelkezik), és nemcsak azért, mert ellopják a kölkök, mikor nem nézek oda, hanem azért is, mert ha egy gyerek odamegy a kézitáskámhoz, a szemem láttára kiveszi a pénztárcámat és kivesz belőle pénzt, vagy a kreditkártyámat, akkor én csak annyit tehetek, hogy azt mondom neki, hogy adja vissza (és ha nem teszi, akkor letiltathatom a kártyát). Még mielőtt valaki meggyanúsítana, hogy a végletekig viszek valamit: ez valós eset (noha szerencsére nem velem történt).

Nos tehát: tegnap bemegyek Shipcote Centre-be, az első órám már effektíve folyik, Leisure and Tourism címén egy pizza-szórólapot kell elemezni. De nem elemezzük, mert a 4 gyerek közül az egyik hathónapos terhes, és élvezi, hogy a figyelem középpontjában van, és mindenféle olyanokat mond/kérdez, amiből kiviláglik, hogy arról, ami vele történik és történni fog (i.e. a terhesség meg a szülés meg a gyerek) kb. olyan elképzelései vannak, mint egy ötévesnek.

A második órám egy másik csoportban van, másik 4 ember (azonos korúak az előzőkkel, ez tehát egy "párhuzamos" osztály, de 8 ember együtt itt már teljesen lehetetlen lenne, ez tehát a "B" osztály). Egy Carly nevű 14–15 éves leányzó csinálja a fesztivált: beszélni nem tud, csak állandóan felháborodottan kiabálni, főleg azt kiabálja, hogy "don't tell me, what to do" (=ne mondd meg, hogy mit csináljak), ezt válogatás nélkül mindenkinek, beleértve a 2 megtermett férfi kollégát és az igazgatónőt is. Elkezdődne az órám, de Carly kiabál, hajigál mindent, ami a keze ügyébe kerül, felül a számítógépasztal tetejére és nem hajlandó mozdulni, miközben nyomdafestéket nem tűrően kiabál. Mikor az asszisztens felajánlja, hogy irodalomóra keretében megnézhetik a Frankenstein c. filmet (?!), kissé lehiggad, Mindezért az előadásért az óra végi pontozáskor "viselkedés"-re az 5-ből 2 pontot adok neki.

Erre valamikor a szünetben rájön, ezért a következő órám elején begyalogol az osztályomba, és kiabálni kezd (f*cking foreigners, I hate them; f*cking foreign c*nt" - aki nem érti angolul, képzelje el). Aztán kimegy a termemből, de ezt tovább is folytatja, ezért – ekkor meg tudtom nélkül – az igazgatónő, aki amúgy egy végtelenül türelmes, megértő és leginkább nagymama-típus, de azért határozott is – tudtomon kívül "racial incident report"-ot írat a dologról a védelmemben és Carly-t kizárja az iskolából csütörtök déltől hétfő reggelig. (Nem tudom, Angliában miért gondolják, hogy az "akkor nem jöhetsz iskolába egy hétig" büntetés, különösen, mivel így az iskolakerülést sem lehet kontrollálni, minthogy tele van a város kölkökkel, és ha épp kizárták, akkor nem is lehet iskolában).

A következő órám irodalom, két fiúval. Az egyik elkezdi cukkolni a másikat, hogy kövér, szó-szót követ, tárgyak hajigálása, majd az egyik fog egy pohár vizet (ez egy új angol hülyeség, hogy "kutatások szerint" ennyivel meg annyival rosszabbul teljesítenek a diákok, ha dehidráltak, és ezért egyes iskolákban olyan műanyagpoharas-hidegvizes masinák vannak mindenütt – ami csak a baj keresése) és full a másikra zúdítja. A másik felkapja az ő tele poharát és viszont, ekkor azonban néhány más dolog is a víz útjába kerül – például én is.

A következő órám nem is az enyém, hanem Ian tart számtechet két fiúnak, és én csak "support" vagyok. Az óra vége felé beront Carly, közli, hogy kizárták hétfőig, és láthatólag ettől fel van háborodva (amit nem nagyon értek, ill. az egyetlen magyarázat az, hogy iskolán kívül annyira unatkozik, hogy be akar jönni csinálni a balhét). Újból elmondja a véleményét a külföldiekről, aztán áttér arra, hogy majd jól "megcsinálja" a kocsimat. A számtech-órán levő két fiú közül az egyik azt mondja "nem is tudod, melyik a kocsija", mire a másik rögtön azt mondja "a fehér Micra". Szerencsétlen véletlen ugyanis, hogy ez a fiú ismer engem egy másik hasonló műintézményből tavalyról, és korábban – kedvesen – megkérdezte, hogy még mindig megvan-e a fehér Micrám (fiúk itt is szeretnek autókról beszélgetni). Carly ekkor közli, hogy felgyújtja az autómat, meg hogy az ajtóba karcolja a nevét. A másik tanár, Ian és én nevetni kezdünk, ő azt mondja Carly-nak, hogy nahát, ez igazán okos lépés lenne, nem? Mire Carly azt feleli: de hát azt akarnám, hogy tudja, hogy én voltam. Aztán Carly kimegy és nem látjuk többet. Tíz perc van hátra az órából, utána lemegyünk az ebédlőbe. Lejön az igazgatónő is, és mondom neki, hogy Carly nyilvánosan, tanúk előtt kijelentette, hogy kárt tesz a kocsimban, tudjon róla. Azonnal kiküld engem és Iant a kocsihoz, és íme lám, be van horpadva a motorháztető és bele van rúgva a kerék fölött a karosszériába.

Mondja az igazgatónő, hogy hívja a rendőrséget, de mivel nincs tanú, valószínűleg sok nem történik majd, és minden attól is függ, hogy épp melyik rendőr veszi fel a telefont. De kijön egy lelkes fiatal rendőr, meghallgatja a történetet, megnézi a kocsit és azt mondja, neki ez "good enough", itt tényleg kár van, tanúk vannak, vegyük fel a tanúvallomást. Azt is mondja, hogy ha Carly mindent tagad, akkor nem megy sehova a dolog, mert forensic evidence nincs, és magára a károkozásra nincs tanú, de criminal damage gyanújával ő akkor is megbilincselve beviszi a rendőrségre, ott lesz mondjuk két napig. Mondom, ez remek, legalább megijed – de aztán megtudom, hogy Carly-t már számtalanszor vitték el a rendőrök "drunken and disorderly" miatt, és egy másik hasonló iskolában fizikailag bántalmazott egy tanárt (úgyhogy én még elég jól jártam). Ugyanakkor persze az is van, hogy Carly előbb-utóbb visszajön ebbe az iskolába (minthogy innen permanensen nem lehet kizárni senkit), és majd akkor mi lesz a kocsimmal, ha esetleg én is visszajövök? És hát az se hiányzik nekem, hogy bíróságra kelljen mennem. De leginkább az a kérdés, hogy Carly-nak mi lenne a legjobb. Behívom az igazgatónőt, hogy mit gondol. Az lenyűgöző, hogy a rendőr felvázolja a lehetőségeket, és utána megkérdezi, hogy én mit akarok, mit csináljunk (=én, az "áldozat" dönthetem el, mert, mondja a rendőr, a rendőrség végülis a közt szolgálja, és nem hatalmi testület, hanem az emberek segítésére van). Megérti, hogy tartok megtorlástól, de azt mondja, ez szerinte nem szabadna, hogy az igazságszolgáltatást akadályozza. Megkérdezem, hogy hivatalos feljelentés nélkül nem lehet-e azt, hogy elmegy Carly-ékhoz és jól besz*ratja. Azt mondja, lehet – de aztán kiderül, hogy egy rendőr látványa Carly-nak így 15 éves korára már nem is éri el az ingerküszöböt. Kérdezem az igazgatónőt: mi Carly háttere, neki mi lenne a legjobb? Igazgatónő: hát, ő erre nem tud mit mondani, de az biztos, hogy ő örülne, ha feljelenteném, mert a Shipcote Centre-jellegű helyek törvényileg nem zárhatnak ki diákot véglegesen, de ugyanakkor meg így nem lehet dolgozni; mi lesz, ha Carly (vagy más) hozzálát emberek autóinak megrongálásához (erre itt a normális biztosító nem fizet, több okból se, speciális, "iskola területén diákok által elkövetett rongálás"-ra szóló biztosítást lehet kötni(!), de nagyon drága, senkinek nincs), meg egyáltalán, ők már mondták a tanácsnak egy csomószor, hogy ez így nem megy, változtassanak – na, és most ezzel az üggyel akkor ez is lendülne kicsit. Végül emiatt (azért is, mert korábban és a tudtom nélkül racial incident report-ot csinált amiatt, amit Carly a külföldiekről mondott), meg mert alapvetően egyetértek a rendőrrel; és mert igenis szeretném, ha ezt a leányzót megbilincselve letartóztatnák, hogy felébredjen már egy kicsit, azt mondom a rendőrnek, jó, akkor feljelentjük.

Aztán fél három helyett fél négykor megyek el az iskolából, mert addig ülök a rendőrrel. Közben – véletlenül – megjön valaki az ügynökségtől; később pedig valami nagyfőnök is az oktatási osztályról, de én akkor már menőben vagyok. Mindenki kedves és kérdezgeti, jól vagyok-e. Az igazgatónő, hogy visszajövök-e máskor? (Vissza.)

Hát, kérem. Tanárélet Angliában."