Arra a következtetésre jutottam, hogy nem vagyok teljesen beszámítható.

Van egyrészt egy alapbeszámíthatatlanságom, azzal nem tudok sokat kezdeni. Már általános elsőben is éreztem, hogy ez a rendszer nem sok jót tartogat nekem, mikor derült égből kaptam egy jó nagy frászt. Első nap nem tudtam ugyanis, hogy a napközis nevelőnek hogyan kell köszönni. Arra szerencsére a más kárán jöttem rá, hogy a "jó-na-pot-kí-vá-nok"-ot csak azért mondjuk szótagolva, hogy a sok gyerek tudja kórusban mondani, ám egyedül nem kell szótagolni.

Vannak ún. családok, ahol az efféle titkos tudást adják tovább; aki nem tudja a szabadkőműves kézfogást, azt pedig nem engedik be a társadalomba. E téren a társadalom nagyon szigorú, legtöbb tévedés örök haragot és megvetést jelent, hacsak nem tudható, hogy az elkövető autista, vagy legalábbis aspergeres, netán jogerősen elítélt sorozatgyilkos, tehát papírja van róla, hogy neki jogában áll nem tudni. Úgyhogy inkább a forrasztópákával és a robbanóanyagokkal barátkoztam már kiskoromban is, és ez alighanem így is marad. Na jó, robbanóanyagokkal már nem játszok, mert 29 évesen az ember büntethető, és manapság a rendszer fél a robbantásoktól, hobbi gyanánt nem tolerálja. Egyébként is örüljek, hogy visszanőtt a hüvelykujjam, látok a bal szememmel, és nem vagyok teljesen süket. Dús szemöldököm sem magától értetődő.

De igazából arra akarok kilyukadni, hogy ha valakit vérig sértettem mostanában, azt valószínűleg nem úgy gondoltam.

A másik fajta beszámíthatatlanságom talán hamarosan elmúlik majd. Gyönyörű az a lengyel lány, meg okos, meg ügyes, de nem marad itt örökre.

A húga ma végtelenül gonosz dolgot művelt: kiültette őt a kertbe, és cigit nyomott a kezébe. Gyanús, hogy le is itatta. Ehhez még lesz egy-két szavam (meg már volt is), csak kétlem, hogy meghallgatnak.

A cigitől a gondos adalékolásnak köszönhetően a második szál környékén kialakul a fizikai függőség, onnan az út már meredeken lefelé vezet. Sárga fogak, büdös haj, büdös ruhák és lakás, rossz íz- és szagérzékelés, fáradékonyság, szociopátia és közöny, ez még csak a kezdet. Utána jön jó eséllyel a köhögés, krákogás, légszomj, különféle rákok (garat-, gége-, nyelőcső- és mellrák, tüdőrák stb.), érszűkület, láblevágás, infarktus, gyógyszerek és műtétek; a koraszülött, rosszul fejlődő gyerekeinek is pokol lesz az élete... Nagyon sajnálnám, ha így lenne. Remélem, nem gyújt rá a második szálra.

Feri a hét elején kórházba került, az utcán találta meg egy skót ember, az hívott hozzá mentőt. Most már kiengedték, remélhetőleg meggyógyul legalább részben.

A jamaikai nő széttépte a referenciámat, amit az ügynökség kért tőle, és a tetejébe meg is átkozott. Aztán le is rasszistázott, megtoldotta még pár nyomdaképtelen kifejezéssel, és megvádolt mindazzal, amit ő tett velem. Most épp bosszúállást játszik. Dg. apenia.

Szerencsére ez egy laza ügynökség, elfogadtak más referenciákat is, így talán jövő héten aláírhatom a szerződést, és elköltözhetek az új lakásba.

Kaptam új neveket is, az adóhivatal szerint Ms E Nagy vagyok, a posta a D'Nagy Euchre névre keresztelt. A Ucar elem ezentúl névrokon, már ami a kiejtést illeti.

Szóval ez egy ilyen fel-le hét volt, mintha a világ mániás-depressziós betegségben (bipolar disorder) szenvedne. Vagy én. Annyi biztos, hogy most sokat bénázok.

Az időjárás dettó. Néha napos, néha sötét van és dühöngő eső (nyamm!), de 25–30 fok fölé nem megy a hőmérséklet. Majd valamikor megyek haza nyaralni a jó melegbe (42 fok?), bár az időpont még mindig nem 100%. Születésnap valószínűleg lefújva.

Voltam High Wycombe-ban, ahol brit tudósok franciákkal karöltve bemutatták egy lézerprojektor prototípusát, amit mobilokba építenek majd a kedvünkért. Viszonylag jó fényereje van, tűrhető színei (színes!), nem vibrál, és mivel a lézer jól kollimált, nem kell fókuszálni. A kép bármilyen távolságról éles. 2010-ben talán már a mobiltelefonba épített házimozi lesz a divat.

Megismertem egy új angol szólást: cool as a cucumber ("menő, mint egy uborka"). Ezt arra mondják, ha valaki nagyon-nagyon menő (cool), mert az uborka nyilvánvalóan az. De használják a cool eredeti értelmében is, akkor azt jelenti, hogy valaki hűvös, hidegfejű, megőrzi a hidegvérét. Angol munkatársaim valamiért minden példát nőkkel illusztráltak, de ez lehet a véletlen műve is.

Azt tudtátok, hogy az emberek kétharmada lesikálja a fogáról a zománcot a fognyaknál? Hát ezért mondják mindig a fogorvosok, hogy függőlegesen kell mozgatni a fogkefét, és nem nyomni erőből.